A Trump és Orbán közti párhuzamokról

Share

Fokozódik a nemzetközi helyzet. Apu mégis összeveszett Apuval és Apu jól lebombázta Apu bázisait Szíriában. Nem egyszerű manapság a trumpistaputyinisták élete, egy melegpár által örökbefogadott gyerek érezheti így magát. Nálunk már a sarki zöldséges is a CEU-val van annak ellenére, hogy soha nem fog a tibeti meleg bálnákról szakdolit írni 3 misi per félév tandíjért. Az államilag finanszírozott tátikások úgy tüntetnek a CEU-ért, mintha a fehér laborpatkányok tüntetnének a rákkutatókért. Mindegy, az ő dolguk. Ignatieff-Andropov elvtárs máris elment beárulni Viktorkát Apunál, Apu pedig küldi is a szakértői kontingenst, hogy megfegyelmezze Viktorkát.

Úgy tűnik, hogy Apu nem is annyira Apu, mint amennyire a jobboldal Trump-mámorban úszó képviselői szerették volna. Ezen a helyen pedig szeretnénk begyűjteni egy NAUGYEMEGMONDTAM-ot. Belemámorodtunk a liberális könnyek kéjes nyalogatásába, és elsikkadt a szembetűnő tény, miszerint Donald Trump NEM Orbán Viktor.

Donald Trump sokkal inkább gyurcsányi, semmint orbáni karakter mind politikai, mind személyes, emberi értelemben.

A hasonlóságokat összegezve: a csávónak alaphangon az igazmondással és a valósággal van egy sajátos kapcsolata. Hajlamos a szenvedélyes igazságbeszédre, ami ugye pont olyan trollkodás, mintha azt mondaná valaki egy kihelyezett frakcióülésen, hogy „elkúrtuk”. Így kommunikál „hó pelyhekkel” és anti-PC üzemmódban a mi Donaldunk, minden közmegegyezést felborogatva teljesen új és meglepő politikai helyzeteket teremt. Pont emiatt győzött Trump: képes volt ezzel megbontani az amerikai modus vivendit a politikai életben. Fletónak ez felért egy politikai gyilkossággal (főleg mert a szenvedélyes igazságbeszédét egy hazugsággal megnyert választás után sikerült elsüsse). Trump azonban Őszöd-üzemmódban kampányolt végig (ez tisztességes megoldás amúgy) és ezzel ajtót nyitott csomó olyan véleménynek, amit az Obama-úthenger 8 éve alatt az SJW einsatzgruppook az amerikai Kulturkampf meszesgödrébe lődöztek. Ami jó, meg persze szórakoztató, sokat nevetünk az amerikai libnyafin, de messze nem elég a boldogságunkhoz.

A retorikai és kulturális győzelemtől bódult alt-right számára ez elég is volt, nekik nem nagyon kellett annál több, minthogy elküldhessék a szélsőbalos idiótákat a transzklotyós kurva anyjukba. Amerika szempontjából azonban az a fontos, hogy miként lesz képes alkalmazkodni pozitívan az előtte álló hétköznapokhoz. Ebben pedig Trump esetében kettős kép mutatkozik. Első executive orderei (elnöki rendeletei) a legfontosabb kampányigéreteit tükrözték, viszont zavaróan sok a látványelemmel, körítéssel. Az amerikai alt-right eddigi erejét ellenzékben, az angSzoc SJW-k és PC-közbeszéd radikális ellenzékeként szerezte meg, de a valós politikai teljesítményt még mindig a GOP talpasai és állami és egyéb szinteken mozgó „szürke eminenciásai” képviselik, akik enyhe kifejezéssel sem Trump emberei. Ők pedig szép csendben megfúrták az első komolyabb akciót, az Obamacare kifingatását. Már a bevándorlás-ellenes EO (executive order) esetében is láthattuk: az azt felfüggesztő szövetségi bíró nem libsi volt, hanem épp a Bush klán kinevezettje, tehát a neokon héják embere.

És a nemrégi tomahawkos akció is azt mutatja, hogy Trump saját elnöksége és politikai túlélése érdekében a háttérben kiegyezett a Republikánus hard core-ral. Bannon repült, a Tomahawk pedig felsírt a szír égen, az alt-right ikon Milo pedig máris közölte, hogy nem ezt várta Aputól, ahogy jóformán behalni látszik a nagy jobboldali reneszánsz, miután Trump akciójának egyidejűleg tapsol Trudeau és Hillary, üdvözölve Trump „politikai éleslátását” aminek része, hogy a korábbi győzelmen felbátorodott Viktor is kap egy kokit a nagy Soros-bashing során.

Kormányon ugyanis a szimpla cinizmus és az egyszerű trollkodás semmit sem ér, pláne nem az amerikai elnök szerepében.

Látni lehet, hogy  pár hónappal ezelőtt elég volt tényleg EGY HÉT, hogy a TTP-ből durcásan kivonuló Amerika helyére AZONNAL Kína lépjen és átrendezze az ázsiai piac szerkezetét. Amíg Trumpli számháborúzott a New York Times-szal, az oroszok megírták előre az új szír alkotmányt, Kína meg lejattolt Pakisztánnal, Irán pedig a helyi érdekeltségű befolyási küzdelmekben lezúzta a Clintonnak milliókat toló, és ezáltal vesztesnek minősülő Szaúd-Arábiát, Amerika legfőbb arab szövetségesét. Mindez EGY HÉT ALATT.

Mire Trump felocsúd abból, hogy hányan fikázták a röhejes frizkóját, és mondjuk ráfordul a Közel-Keletre, simán lehet, hogy már ki is tör a harmadik világháború. A figyelmetlenség, szétszórtság, hiúság, nárcizmus és infantilizmus nem fér bele ebbe a bulikába, tehát jobb lesz, ha kedvenc Donaldunk összeszedi magát, mármint azon túl, hogy reggel beállítja a séróját és hadonászik kettőt a kamerába.

Ráadásul legbelső elitjében ott vannak a szivárogtatók, a vele kifejezetten ellenséges és a legszorosabb magánéletét a sajtó felé kiteregető vamzerek.  Újabb gyurcsányi párhuzam.  Ha a tényleges melót is mással próbálja elvégezni, mint ami Ferencünk tette, Amerika sorsa az egymással marakodó és széthúzó embereinek a kezébe fog pottyanni. A Republikánus párt és az egész Trump-elnökség is pont úgy fog végződni, ahogy Fletó kormányzása után a baloldal végezte, amikor semmi akadálya nem lesz a romokon kétharmadoló demokrata-libsi AngSzocnak a Trump hagyta romokból felépíteni a Világkomunizmust.

Trump miközben szemmel láthatóan azt hitte, hogy egyedül ő számít, és egyedül ő játszik elnökösdit, valamint hogy egyedüli ellenfelei a libsi újságírók, kiderült, a világ nagyon máshogy működik. A jelen és jövő sorosgyurkái már ott epednek a tőzsdékben, és láthatjuk azt is, hogy két nap shortolták is a pezót. Trump tehát minden tettével, minden megnyilatkozásával a világpolitikát befolyásolja, és oroszok ide vagy oda, azért egy elszemtelenedett Putyin sem feltétlen érdeke se kis hazánknak, pláne nem a Világnak.

Érdemes résen lenni itthon is, még akkor is, ha Orbán épp gyűjtögeti a jól megérdemelt világpolitikai vállveregetését, és nekiesik Trump korábbi főmumusának, Soros Gyuribának. Azonban Gyuribá nem egy önálló entitás, hanem az amerikai liberális érdekcsoportok előretolt helyőrsége. Újabb naugye: Trumpnak előbbre való az amerikai érdek, mint az, hogy annak eszköze épp egy vén szélsőbalos oligarcha.

Leszögezhetjük, korántsem egy amcsi Orbán került uralomra.

Orbán Viktor ugyanis amikor első történelmi vereségét 2002-ben kénytelen volt elszenvedni, már az első percben az ország egészében és átfogó vízióban gondolkodott, és az emberekhez hosszú távon fordult. Nyolc évnyi ellenzékében egyáltalán nem populista módon, nem felülről akart visszaadni valami hatalmat, hanem felszólította az embereket a saját hatalom felépítésére. Ezért nem is alkalmi támogatók laza, pillanatnyi szövedékével került hatalomra, és nem is becsúszó szereléssel nyert, hanem egy majd’ egy évtizeden át szisztematikusan épített stabil szavazói közösség élén, aminek valószínűleg, amíg él, vezetője is marad. Az a 2.5 millió ember ugyanis, akik minden trúkonzi irigység és liberális gyűlölet ellenére rá szavaznak továbbra is, stabilan adottak számára, és ha törik ha szakad valószínűleg rá fognak szavazni 2018-ban is.

A felszínen látható törésvonalak, melyek főleg azért láthatóak, mert épp a médiában, tehát a „láthatósági felületen” zajlanak, a valóságban (még) kevéssé tapasztalhatóak. Ilyen stratégiai előnye, ilyen hátországa azonban se szavazóban, se megbízható „bibókolis” belső kör formájában nem áll rendelkezésére Drumpf Donáldnak.

A sokat anyázott „fideszesek” tehát nem „trumpsterek” a Kárpát-medence ugarján, felesleges mindennemű párhuzam.

Hosszútávon nem is érdekük ez a fajta beazonosítás. Azzal ugyanis igazából csak veszteni lehet, mert „fideszesnek” lenni ma többet jelent a „trumpsterségnél”. A fideszesek harcedzett szavazók, egy komoly politikai közösség valódi vezetőjével, oligarcháktól függetlenül is létező politikai hátországgal. Hozzá vannak szokva a folyamatos megbélyegzéshez és eszükbe sem jutna már olyan hiszti, mint amibe Trump készséggel megy bele, amikor azt látja, hogy nácizzák és fasisztázzák lépten nyomon.

A „mocskos” fideszesek ezzel szemben sokak irigységére gyarapodnak, valamint Simicskának és Mécs Janinak is üzenik, hogy köszönik, jól vannak. A hisztéria és ellenhisztéria terén láthatjuk, hogy el lehet azt tolni egészen a Black Lives Matter és a transzklotyó-mozgalom szintjéig, propagandában pedig lehet a „When We Rise” szintű szovjet baromságot tolni főműsorban, ennek mintájára meg jöhet az „IstandwithCEU” hashtag, de ez szemmel láthatóan lepereg még a birkaságban egyébként élen járó amerikai népről is, ahol igazából már a szomszédos állam fővárosát sem feltétlenül szükséges tudni. Az amerikaiak hülyék ugyan, de annyira talán mégse, hogy a HATALOM megszerzéséhez elegendő legyen az üres pofázás, a munka nélkül a másik gulyásába köpködés és a látszatkormányzás.

Ez még akkor sem elég, ha konkrétan Hollywood, a világmédia, és a leggazdagabb oligarchák állnak mögötte, hogy lenne hatékony eszköz a puszta „soroscivilizmus” itt, ahol 40+4+8 éven át kaptuk ezt?

Share

Facebook hozzászólások

  B. Boogieman

B. Boogieman

7 hozzászólás

  1. Az íràs nagyon jó! Az eszmei futtatàsban,külön gyönyörködtem! Reflektor fény!

  2. Trump nem hasonlít se Gyurcsányra, se Orbánra. Nem politikus, nem követ morális elveket, még nyomokban sem. Hiperpragmatikus oligarcha, akit kizárólag a pénz és a népszerűség érdekel. Épp erre figyelmeztettek a kritikusai a kampányban: kiszámíthatatlan és kóros hazudozó, bármilyen aljasságra képes.

  3. Elismerésem, ez tényleg nagyszerű lett.

  4. Az írás káprázatos szellemi teljesítmény, minden mondata Nobel-díjat érdemel!

  5. Kíváncsi vagyok ez a B. Boogieman nicknév melyik hűséges, szervilis seggnyaló szardarabot takarhatja?

  6. Volt par santito gondolat de jo lett

  7. Igen, ez nagyjából stimecol. A hátország megépítése, ami nem megy máról holnapra, MÉG NEM ÉRT VÉGET!
    Ami odaát teljesen el van böszva, az az oktatás és a kultúra.

    Ami itt sincs még rendben! Nem alakult ki és terjedt el az a beszédmód, ahol a dolgokat a nevén nevezzük: nem “civilezünk” ügynököket, NEM NGO-zuk a privát politikai ágenseket, nem melegezzük a homokosokat, s.í.t.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Share
Share