Der Untergang

Share

Mára hivatalossá vált Németországban az újbeszél. Bevezették a gondolatbűnt, s ezzel megvalósították a saját farkába harapó kígyót: a véleménykorlátozó véleménynyilvánítást.

Most a kedves olvasók ezt a publicistai hév kiélezett, hegyes mondatainak, éles állításnak hiszik. De nem, ezek a tények, a tények pedig makacs dolgok, mint azt már Sztalin elvtárs, a jelenlegi német kormányzó nemkormány (alkotmányosan fogalmazva ügyvezető kormány) legnagyobb elvbarátja kifejtette volt. Arról van szó, hogy jelenleg épp egy AfD képviselőnőt készülnek vád alá helyezni azért, mert speciel igazat mondott.

Beatrix von Storch hercegnő – mert hát kékvérűnek született a lelkem – a következőket twittelte 2018. január 1-jén, amikor kissé felháborodott – bocsánat, először kénytelen vagyok németül idézni:

„Was zur Hölle ist in diesem Land los? Wieso twittert eine offizielle Polizeiseite aus NRW auf Arabisch. Meinen Sie, die barbarischen, muslimischen, gruppenvergewaltigenden Männerhorden so zu besänftigen?”

Ez ékes magyar nyelven úgy szólna, hogy:

„Mi a pokol van ezzel az országgal? Miért twittel egy hivatalos rendőri honlap arabul? Úgy vélik, hogy a barbár, muszlim, falkában erőszakos kanhordákat így ez majd lecsillapítja?”

A „pokol” szó, mint olyan, valóban meglehetősen durvának tűnik, ám a helyzet úgy áll, hogy a derék hercegnő twittjét nem ezért kapta le a Twitter, hanem a gyűlöletbeszédért.

Aztán mindjárt a fészbúkra is kitette, ahonnan szintén lekapták. (2018 január 1-től életbe lépett a Stráfgezeccbúh 130. paragrafusa, mint a híres net – gyűlöletbeszéd paragrafus, amelynek köszönhetően mindjárt büntetni is lehet mindenkit ilyenekért. Ízlelgessük a szót, mert lehet, hamarosan majd arabul kell nekünk is megtanulni, de addig egy kis germán nyelvészi élvezet: Netzwerkdurchsetzungsgesetz.)

Szóval a derék AfD-s alfőnénit rögtön fel is jelentették, de nem csak a twitteren/fészbúkon, hanem a valóságban is. Mivel jelen esetben a feljelentés, a tényállás megállapítása, és a nyomok rögzítése nem okozott különösebb gondot, most azon elmélkedik az ügyészség, hogy vád alá is helyezik.

A herzogin a következőképp védte meg álláspontját: „a politikai korrektség oda vezetett, hogy sok fontos problémát már nem lehet a nevén nevezni”. És, hogy ezt a mondatot igaznak fogadjuk el, nos jusson eszünkbe egy szó: „cigánybűnözés”. Ebből a szóból nálunk ugyanis csináltak egy 15-20 százalékos pártot 2010-ben (ami azóta történt, az persze más tészta). 

Azonban a helyzet persze azóta a diktatórikus, alantas, antidemokratikus félfasiszta Magyarországon sokat romlott. Olyannyira, hogy a Heiko Maas (jelezném, szocdem igazságügy-miniszter, s azt is, hogy ezek mennyi kárt okoztak már Európának) fémjelezte német törvényhez képest a mi jogszabályunk valójában a liberalizmus Mekkája (khm).

Nálunk ugyanis valóban, szorosan értelmezve uszítani kell ahhoz, hogy tényállásszerűen elkövessünk egy ilyen bűncselekményt.

Ehhez képest azonban németéknél a tények szerint nem kell mást tenni, mint jelzős szerkezeteket használni. A néhai politikai karriert ápoló Novák Előd ezúttal például fellélegezhet, hogy nem Németországban kezdte el gyakorolni nyilatkozatait, szerintem neki egy erősebb pillanatában simán összejönne egy fél óra alatt a halmazati életfogytiglani ottan.

Eltekintve a humorizálástól, a dolog egyáltalán nem vicces.

A véleménynyilvánítás szabadsága, mint demokratikus alapjog, tulajdonképpen ezzel a kis aktussal meg is szűnt.

A vélemény ugyanis akkor értelmezhető kinyilvánítottnak, ha az valahol megjelenik. Ha nem jelenik meg, akkor az a gondolatszabadság fogalmi körébe tartozik, amely ugyan nagyon fontos alapjog, csak jelenleg szerencsére arról még nincs szó, hogy a fejünkből is prompt töröljék az álláspontunkat.

Amit ezzel kapcsolatban még célszerűnek tartok megjegyezni: szegény Orwell nem útmutatónak írta meg az 1984-et, hanem elrettentő példának. Ám a jelek arra utalnak: nincs már távol az a pont, amikor a regény nem negatív utópia, hanem a szép új világ vezérfonala lesz.

Facebook hozzászólások
Share

  Templomhegyi Nyerőkő

5 hozzászólás

  1. homoródkarácsonyfalváért

    A kedves “von” politikus asszonnyal példa lesz statuálva. És nem azért, mert ezt írta, hanem azért – és itt téved a kedves szerző, ugyanis ténylegesen a gondolatot büntetik – mindenki ezt olvassa a sorok között:

    „Mi a pokol van ezzel az országgal? Miért enged be egy hivatalos német kormány arab csőcseléket? Úgy vélik, hogy a barbár, muszlim, falkában erőszakos kanhordákat meg lehet fékezni?”

    Biztos vagyok abban, hogy a hölgy ezt gondolta írás közben és a normálisabb olvasója ezt is olvassa.

    Tekintettel arra, ha jól értem, hogy képviselőről van szó, aki jelenleg ellenzékben van (kb. a következő választásig), itt nemcsak a gondolatszabadságát korlátozzák, hanem nyíltan korlátozzák a képviselőnő politikai jogait. Neki ugyanis a demokrácia szabályai szerint az a dolga, hogy bírálja a kormány politikáját.

    Erre a korlátozásra pedig német földön az utóbbi évekig kétszer került sor a XX. században. Az egyik az NDK féle internáci szocializmus, a másik 1933 és 45 között a náci szocializmus alatt.

    Vagyis itten kérem inzultálják a német demokratákat. Ki a faszt fognak ezekután táborba küldeni?

  2. Német? Országban?

  3. a németeknek ez kell, ők választották újra és újra a tv megalkotóit.

    hogy a klasszikust idézzem: “ők akartak repülni, zuhanjanak le.”

  4. Tulajdonkeppen keremszepen ez van.

    Fel kell lapozni a romai birodalom ketteszakadasanal a tortenelem konyveket, ottan mar meg vagyon irva a tenyallas keremszepen.

    Ahogy az okos nigeriai koserhentes mondja: megbasszak ezek majd rovidessen a sajat anyjukat.

    En addig is egy kavet kernek, harom cukorral de nem keverve mert nem szeretem edessen.

  5. Erről két dolog jut eszembe. 1./ Beatrix von Storch-nak több joga van Németországhoz, mint az összes rohadék betolakodónak együttvéve. 2./ A “Mutti” nemcsak az NDK-ból jött, de vissza is hozta annak szellemiségét.
    Drezda 1989 nyara.
    Tüdőgyulladással fekszek a szállodai szobámban. Egy ócska színes tévén keletnémet adást nézek, egy seggfej magyarázza, hogy mi kilóra eladjuk a nyugatnémeteknek a becsületes NDK-s polgárokat, háttérben képek a kempingekről, stb. Bejön a szobalány, hozza a Neues Deutschlandot. Megköszönöm és mondom neki, hogy kedves, de inkább hozzon valami rendes újságot, egy Frankfurter-t, Spiegel-t, vagy ha van NZZ-t. Elsápadt, és pikirten közölte, hogy tudomása van miszerint én a hazámban mindezekhez munkakörömnél fogva hozzájutok, de itt az NDK-ban ezek az újságok nem adhatók oda. Feltámadt bennem a kisördög és megkérdeztem honnan tudja mindezt. Nagyon csöndesen annyit mondott, hogy nekik mindent tudniuk kell a vendégekről.
    Nos ez volt az NDK. Minden tudni kellett a vendégekről..

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Share
Share