Mi van akkor, ha….

Share

Mindenki úgy tűnik, igencsak tisztában van a Nagy Összefüggésekkel, ami a Világpolitikát illeti. A nagyon okos angol nyelvű portálok nagyon jól felvázolták a világpolitika eseményeit, mégis az események sorra cáfolják ezeket a forgatókönyveket. Nekünk van egy megfejtésünk, ami persze csak egy hipotézis, de mindenesetre azokban a napokban, amikor megy a Soros-démon versus Putyin-démon hentelődés, talán érdemes lenne megtalálni a ködös forgatókönyvek mögött rejtező igazságmorzsákat. Sajnos ehhez a propaganda és véleménysajtó böngészése kevés.

A bevett forgatókönyv szerint „minden más lényegtelen” alapon a Világot két gigász küzdelme köti le, e két hatalmas megaKaiju, akik a Mariana árokból előmásztak, mint a Pacific Rimben nem más Putyindzilla és Soros Kong. Az emberek olyanok ebben a küzdelemben, mint a hangyaként rohangáló CGI biomassza és függően a két gigász lábnyomaitól halnak meg épp vagy rettegnek, hogy vajh mi lesz a következő lépés?

Az biztos, hogy a kártyavárként beomló szíriai romok, Ukrajna és Grúzia „proxi háborúiban” sorra tűnik fel mind Soros, mind Putyin. És tulajdonképp a vita azon folyik, hogy ki a nagyobb „geci”, Sorosgyuribá, vagy Vása. Végső soron ezt a két gecit képezik ugyanis le a kis országocskák a maguk módján a belpolitikáikban. Még a nem is olyan kicsi országok, mint az USA is, sokáig úgy tűnt leképezi magának ezt az ellentétpárt, amikor konkrétan a Soros-alapítványtól kölcsönbe kapott Clinton-stáb állt szemben az állítólag oroszok pénzelte és támogatta Trump-papa stábjával.

Aztán fordult a kocka, mindjárt megnézzük, hogy vajon miért és hogyan. De egyelőre kanyarodjunk vissza a Soros – Putyin történethez. Nos az, hogy Soros létezik és bizonyos egyértelmű politikai célokat megfogalmazva ügyködik, ezt mára már csak a hülyék tagadják. Azt, hogy Putyin rendelkezik információs, dezinformációs és egyéb kémhálózatokkal, ezt is csak az kérdőjelezi meg, aki nagyon hülye, hisz például Edward Snowden „Mata Hari” története a szépséges orosz kémnővel, vagy Assange-papa James bond filmbe illő üldöztetései és kalandjai a bulvársajtótól a komplett média-közéletig évek óta tartanak izgalomban minket. Ahogy azonban szokás, ezek a sztorik a felszín számunkra látható kis fodrozódásai, a mélyben egyértelműen komolyabb folyamatok játszódnak.

Nézzük meg ezeket a párhuzamos narratívakat!

Ha megpiszkáljuk a mai magyarországi „törésvonalat”, ami a jobboldal közepén körvonalazódik (vagy körvonalazzák), iszonyatosan felszínes lenne azt hinni egy percig is, hogy valaki 20-25 éves elköteleződését feladva, egyik percről a másikra pont a CEU és a civilek miatt dezertál és áll át balra. Értetlenül kellene állni a Simicska – Orbán szakítás előtt is. Nemár, hogy valaki egyik percről a másikra háta mögött hagy 30-40 évnyi közös antikommer társutasságot és virágzó közös bizniszt, kiborítja a bilit és ehhez nem szégyelli a régi ellenfeleit igénybe venni. Mert ezzel együtt az járt, hogy művelt és kifinomult polgári Lajosunk egyik nap állt a tükör előtt, belenézett és egy erkölcsi és morális értelemben bukott embert látva úgy döntött, megmenti a saját szarában döglődő baloldalt. Majd az ezáltal erkölcsi és morális értelemben megtisztult milliárdjait nem kímélve úgy döntött, megmenti a nevetséges felsüléstől azt a kedves gyöngyösi proligyereket, és mint Professor Higgins vette szárnyai alá Eiza Vona Dolittle-t. Vona meg erre a fröcsögő nyállal hőbőrgő, cigányverő-gárdázó,orosz és arabbarát, szélsőjobboldali bunkóból Chopin etűdöket zongorázó, a kerület kóbor kutyáit és árváit egyaránt gyámolító jófiúvá változott. Hovatovább hirtelen belemászott a fejébe 100 pontnyi plussz IQ- is, valamint erkölcs és mérték és ethosz és polgáriság.

Mindeközben ugye Viktorunk meg elindult a lejtőn. Megállíthatatlanul döglődik, haldoklik, már nincs magánál, nem is ember, elment az esze, megőrült, szétverte az intarziát, kitépte a vezetékeket a falból, torkon rúgta focilabdával a hangokra ijedten benyitott titkárnőt, Grác, monokli, ésatöbbi – olvashatták a baller média alján leledző tumbler közösségben. Újabban nem Lajos iszik meg napi két üveg Single Malt whiskey-t és üvöltözik, hanem állítólag Viktor szája széle remeg, keze rángatózik a Bunkerben az országos választókerületi térkép felett, amikor megszeppent fidesznyik csatlósai közlik, hogy „Mein Führer…. a CÖF csapatai….. nem léteznek”.

Miközben Professor Higgins Lajos a gyöngyösi Eliza Dolittle-ből igazi konzervatív herceget faragott, Viktorból kommunista Kádár János lett. Nem is, mert Rákosi. Nem is, mert Hitler. Nem is, mert a Sátán. Lord Actonilag rombolta le lelkét a hatalom, és vált Putyin kesztyűbábjává.

Nem vehető se európai se értelembe, se semmi.

Pont olyan szerencsétlen idióta, barom, semmiből jött, semmibe tartó 41 ezer pszichológus által elmebetegnek tartott, Putyinnal piros telefonon traccsolgató elmbeteg állat, mint Trump volt egészen két héttel ezelőttig, amikor is csodás módon mindez varázsütésre abbamaradt, és kedves idióta bácsikává lett, ahogy rádobott egy MOAB-ot az afgánokra, és megsorozta Putyinka szíriai repterét a Tomahawkokkal.

Azóta valahogy nagyon máshogy mennek a dolgok, többek között a mi Viktorunk számára is, aki ha Tomahawkot nem is kapott, de a várt külpolitikai segítség éppen „SOROS” szabadságharcához (haha) kétségtelenül elmaradt.

Ezzel a történettel párhuzamosan a hegyezett fogú Soros a jobboldal, önképük szerint „meghatározó”, „mérvadó”, „előremutató” részében egy csapásra a Mocskos Liberális Szörnyetegből a „21. század Széchenyijévé” lépett elő. KIZÁRÓLAG csupán Orbán és lakájmédiája mond iszonyat csúnyákat róla, holott ez egy kedves öreg télapó-szerű bácsika, ahol totyog, ott béke és prosperitás terem. Jönnek a példák, hogy lám a kolontári katasztrófánál instant röpített is egy misit, és lám itt van a Széchenyi MTA alapítását is felülmúló jótett, a CEU.

Ő mindig jót akar, csak néha nagy jóakaratában azokat a néniket is átviszi a zebrán, akik nem akarnak átmenni.

Ilyen kis sündörgő cserkésze ő a világnak. Legnagyobb ellensége a csúnya és gonosz Hókuszputyin, aki valami teljesen megmagyarázhatatlan okból, szinte érthetetlen mód, talán épp saját született elemi gonoszsága okán egy légycsapóval üldözi. Ez annál is szörnyűbb, mert Soros Gyuribá egy holokauszt-túlélő nagyonöreg bácsi, és már nem tud olyan gyorsan szaladni, mint a medveháton lovagló és Steven Segallal edző karatéző atomputyin, aki amúgy „régen jófej volt, de mára elromlott, mert a Hatalom lord Actonilag kikezdte”.

Ez a vonal amúgy érdekes módon végigvonul minden hasonló sztorin: Trump régen tökjó fej volt, Clintonék házibarátja, Ivánka és Chelsea is együtt barbiztak, aztán egyszer csak bekattant, és szar arc lett. Aztán ott van Benjamin Netanjahu is, aki snájdig IDF levitából és Avassi birkákat tenyésztő cuki pásztorból lett randa kövér korrupt gonosz fasiszta, aki reggelente palesztin csecsemők agyvelejét eszi és paradox mód egy zsidó náci.

Ezen a vonalon nekünk is itt van az egykoron szakállas Soros-diák Viktorunk, aki szintén egy csüngőhasú korrupt mocsokláda lett.

Ezek a bekattanások, amikor jófejek lesznek hirtelen vállalhatatlan arcok olyan 2011-2012 körül kezdődött az Arab tavasz táján és napjainkig bezáróan is folyik. Az „elseggfejesedés” valószínűleg egy vírus, ami a „facebook forradalmak tavaszával” párhuzamosan tört ki. Azóta nézzük podcaston az Erdogan által szétvert török ifjakat, az Athénban görög rendőrök által pufira vert ifjakat, az Amerikában a gonosz rendőrök által elagyabugyált Antifa és Black Lives Matters-es ürgéket, a Majdan szépséges macáit, a grúz civileket.

Miközben ez a sok kedves fiatal mindig megveretik mindenhol a hajdan jófejvolt, de segfejjé lett vezéreik által, az emberekben egyszerre ébredt fel a melegházasság és genderpluralizmus gondolata, valamint random szeretnek parkokat megvédeni, ahol a „mocskos kormány” építeni akar valamit, mondjuk egy áruházat, vagy múzeumot.

Ezen kívül a korrupció annyira szörnyen zavar mindenkit, hogy Pozsonyban gimisek, Belgrádban, Budapesten, Szófiában, Skopjében, Bukarestben, Kijevben, Varsóban csillogó szemű egyetemisták óhajtanak kevesebb fasizmust és több demokráciát. Ebben szemmel láthatóan az sem zavarja őket, ha az aktuális fasiszta mondjuk komcsi vagy épp zsidó. Az sem, ha az országban éppenséggel demokrácia van már eleve.

Persze van ám másik történet is. Ugorjunk vissza két évvel ezelőttre!

Ezek szerint e két jóbarát így ülnek abban a lakásban a második kétharmad második napján. Egyszer csak Lajos felpattan (talán egy agyérgörcs pattan el nála, vagy valami) és végig gecizi a magyar sajtót, mert jóságos Viktor közli vele, hogy „Drága Lajos, eleget szereztél már, és nekem fáj ezt nézni, légyszi hagyd abba, mert semmi se marad így szegény Lőrincnek. Meg az ellenzékből szerzett 9 milliárdos tisztasági festés a Margit hídon (ebből a pénzből függetlenek most hősiesen a Magyar Nemzet dolgozói – a szerk.) egyedülálló akció volt, ne akarj belőle rendszert csinálni” – mondta megértő kedvességgel, de Lajos közölte: „Nem adom a stadionjaimat, azok az enyémek és csak az enyémek! Nem és nem!” Jóságos Viktor próbálta megnyugtatni, hogy jut neki is sztráda, de nem, Lajosnak minden kellett. Viktor leforrázottan kullogott haza a kis Makovecz stadionja árnyékába és egész este csak szomorú Depeche Mode slágereket hallgatott, Anikóval sem beszélt, Ráhelnek se vette fel a telót, csak ült a sötétben és csutkán hallgatta a Never Let Me Down Againt.

A következő percben a gonosz és kövér Lajos lakásán becsöngetett egy minden reggel Planned Patenthoodos csecsemőkoktélokat ivó fekete szemüveges Soros György (több is van, mert klónozza magát) és egy furcsa eszközzel a szemébe villantott. Ez a pillanat elég is ahhoz, hogy Lajos nagyon furcsán kezdje érezni magát és hirtelen szerelmes pillantásokat kezd vetni az ATV-n épp Gyurcsánnyal interjúzó Kálmán Olgára. „Ó igen, akarom őt!” – mondja, és a szerelem onnantól vitte is tovább.

A gyönyörű szemek oly mértékben elkezdték csábítani őt is, hogy konkrétan 180 fokos fordulatot vett a Magyar Nemzet, el is felejtette mindenki azt, hogy kb. 20 éve jobboldali lapnál dolgozik és alig két év alatt a hajdani Népszabadságot is megszégyenítő lappá alakultak. Alapjövedelemmel, finn kísérleti robotokkal, nyitott társadalommal – ahogy kell.

A fekete napszemüveges Soros Gyurik meg sorra járják azóta is a jobboldali sajtót, minden szembe villantanak a kézi-buzisugárvetővel (ami a Hold sötét oldalán üzemeltetett titkos fegyverének a hordozható verziója) és szemmel láthatóan ilyen Soros-zombik kezdik ellepni a magyar ugart, akik aztán oldalaktól függetlenül kezdik el lebrüsszelni a magyarság igaz harcosait, akik számára egyedül az Igazi Csíki Sör adhat erőt és mindent lebíró akaratot a Puttyin lekvár mellett.

 

(még folytatjuk, és talán úgy értelme is lesz…)
Share

Facebook hozzászólások

  B. Boogieman

B. Boogieman

9 hozzászólás

  1. Tényleg nincs értelme.

  2. “Putyindzilla és Soros Kong. meg nem veheto se europai se ertelembe, se semmi. ”
    LOL
    ez az iras nagyon ott van 😀

  3. Feher Zsolt

    A lenyeg a penz es a vele järo hatalom ez mozgat minden szälat. Aztän jöhetnek az igazsäg haladäs bajnokai cimek. De a hätterben ezek vannak Hirtelen a barätbol ärulo az ellensegböl demokrata lesz miert? Penz, Mani Geld, zseton Love van rä ezer szo. Szegeny Balczo! Meg hazudni edesebb pär milläval a dunyha alatt.

  4. Akárhogy is nézem, nem látok 180 fokos fordulatot a G-médiában.
    Pedig Isten a tanúm, keresem! És jó, ha 10-15 fokot elmozdultak.
    De még az is lehet, hogy ők csak 5 fokot mozdultak el, és a maradék 10-et a kormány… Hmmm?

  5. Kész… lesetem a székről… óriási!

  6. Régen röhögtem ennyit íráson.
    Zseniális beköpések tucatjai.
    Kösz akkor is, ha utólag keserű a szám íze.

  7. “Viktor leforrázottan kullogott haza a kis Makovecz stadionja árnyékába és egész este csak szomorú Depeche Mode slágereket hallgatott, Anikóval sem beszélt, Ráhelnek se vette fel a telót, csak ült a sötétben és csutkán hallgatta a Never Let Me Down Againt.”

    Zseniális. 🙂

  8. B. Boogieman!

    “Ha megpiszkáljuk a mai magyarországi »törésvonalat«, ami a jobboldal közepén körvonalazódik (vagy körvonalazzák), iszonyatosan felszínes lenne azt hinni egy percig is, hogy valaki 20-25 éves elköteleződését feladva, egyik percről a másikra pont a CEU és a civilek miatt dezertál és áll át balra.”

    Én ezt érteni vélem, sőt, megkockáztatom a kijelentést, hogy ezt már 2010-ben “megjósoltam: http://magyarido.blog.hu/2010/03/31/a_kotcsei_dilemma_bevezetes

    Azért fordulnak szembe a kormányzattal neves keresztény-nemzeti-stb. értelmiségiek, mert a NER-ben nem találják a helyüket és ez sérti és elbizonytalanítja őket. Évtizedeken keresztül abban a tudatban éltek, hogy ők politikai közösségük fontos személyiségei, hogy tudásuk és tekintélyük komoly érték és erőforrás a közösség számára és mára kiderült számukra, hogy senki nem tart igényt rájuk. Ez nem “ötperces” történet: a mai szembefordulókban a 2009-es kötcsei beszéd elhangzása óta folyamatosan nő a bizonytalanság és a sértettség.

    Az értelmiségi nyűgös házijószág, folyamatosan etetni és dicsérni kell, éreztetni kell vele fontosságát, szerepének nélkülözhetetlenségét és értékességét. A Fidesz előbb deklarálta, majd demonstrálta is, hogy nem számol velük, nem tart igényt a szolgálataikra. Mit tehetnének mást, ott keresnek maguknak megnyilvánulási lehetőséget, terepet, ahol kiélhetik “megmondó” hajlamaikat, ahol az adódik: ez most a kormánykritika színpada.

    Szerintem lényegében erről van szó. Csakszólok. 🙂

  9. A single malt az whisky és nem whiskey, mert az utóbbi ír, az előbbi skót, műveletlen gyökerek.

    Ennyi a posztotok relevanciája is. Csicskagecik.:)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Share
Share