Németország válasza: tovább a pürrhoszi úton

Share

Még egy ilyen győzelem és elvesztünk – mondotta volt Pürrhosz. Valami ilyesmit hallottunk Merkel asszonytól is: „Mindenki jobb eredményre számított” – nyilatkozta. Mi is jobbra számítottunk volna, ugyanis számos józan ésszel gondolkodó szerint Mürkül asszony politikája muszlim farkasverembe (Wolfsgrube) viszi az európai kultúrkört. Tehát, logikus, megnyerte a választást, hogy egy klasszikust idézzek: „jobb híján”. Ám eléggé leamortizálódott, 8,2 százalékkal kevesebbet kapott, mint 2013-ban. Nem lesz könnyű dolga, koalíciós téren sem – az eddigi szövetségese, a szocdemek lepukkantak, kicsit több mint 20 százalékkal hamarosan az ellenzéket erősítik. Ami valójában nyert az AfD, meg az immár migrációkritikus liberálisok.

Az a helyzet, hogy a szegény Seehofer is pórul járt, a langyosakat az Úristen is kiköpi. Hiába puffogott Mürkül asszonyra migránskérdésileg, hát mégiscsak koalícióban volt, az Alik jöttek, az AfD meg élesebbeket mondott, úgyhogy a szavazók inkább elpártoltak.

Nemzetközileg se örülhet a derék főnéni, a Macron – Merkel-tengely eltörni látszik. További problémákat okoz a mostanra szintén eléggé megrendült olasz kormány, akikkel, még ha nyernek is a saját választásukon, már ezen az úton aligha lehet továbbmenni. Velencében ugyanis immár lőnének az allahakbározókra.

Szóval van elég vita, és ennek a fő okozója nyilvánvalóan a diktatórikus keleti despota, az Orbánbasi, aki a migrációt Németországra szabadította.

Ezt már több vitában – többek között a saját koalíciós partner pártjának akkori és jövendő – vezetőjével, Schultz úrral is megerősítették (akkor épp kancellárjelölt vót). Ha valamiben, hát ebben megegyeztek. Nem egyeztek azonban meg a kormányzásban, jelenlegi nyilatkozataik szerint ugyanis a szocdemek immáron az ellenzékiség keserűbb kenyerét óhajtják majszolni, ami érthető is, kormányon eléggé leszerepeltek.

Kik nyertek vajon leginkább?

Az a párt, amiről a mainstream ballib politika nagy zászlóvivője, a hiteles tájékoztatás csimborasszója, az Index a következőket írta: „Németországban a harmadik legerősebb politikai erő lett a jobboldali populista, muszlim- és bevándorlásellenes szólamokkal hódító Alternatíva Németországnak (AfD) nevű párt. Ezzel Németország háború utáni történetében 1949 óta először először kerül radikális jobboldali párt az ország parlamentjébe.” Tehát „jobboldali, populista, radikális, jobboldali, populista, radikális (stb.)” párt.

A szavazóik pedig a „Trump” jelenség szavazói az index szerint, tehát az iskolázatlan, buta, dolgozó fehérek. (Ezzel szemben nyilván az az igazság áll, amelyet iskolázott, agykutató szírek képviselnek. Akik emellett németek is.)

Nos, ők 13%-ot kaptak, és kimondották: hajtóvadászatot indítanak a Merkel asszony ellen.

Amit pedig az index a „leegyszerűsítő válaszoknak” minősít, az pedig vélhetően az, hogy a német választók egy jelentős része (a volt CDU/CSU szavazók közül jó egymillióan pártoltak át) nem kedveli a müezzint a szomszédban, s a bratwursthoz ragaszkodik a kebabbal szemben. A fent vázolt problematika jó ismerője Merkel asszony, aki azt is mondta: mindent elkövetnek, hogy visszahódítsák a bevándorlásellenes AfD-hez elvándorolt szavazókat.

Nyertek még az FDP-nevű, 2013-ban a parlamentből (Bundestagból) kiesett liberálisok, ők 10 % körüli eredménnyel egész jól szerepeltek. Megjegyezzük, hogy ők is olyanokat nyilatkoztak, hogy az illegális migránsokat célszerűbb lenne kiebrudalni.

Kisebb, ifjabb testvérük, a német LMP, a die Grüne is jól szerepelt, 9-9,5 %-on.

Vajon mi lesz?

Először is, nyilvánvalóan koalíció. A szocdemekkel már ez nem lesz lehetséges, tehát a liberálisok (konzilib) és/vagy a zöldek jöhetnek szóba (Jamaika). Ennek megfelelően pedig minden pontosan ugyanolyan marad, mint volt. Elkezdenek majd foglalkozni azzal, hogy több napelem legyen a házakon, kevesebb fát vágjanak ki Brazíliában és sok, lehetőleg jól működő szélerőművet építsenek a tengerpartokon, meg a hegyekben.

A liberálisok majd gyorsan követelni fogják a melegjogok védelmét (ezt mondjuk már megvédték eléggé, a fél politikai elit meleg), meg a sokszínűség, és az emberi jogok további megerősítését (gondolom, mivel ezt is megerősítették, valahol majd Szudánban).

Szóval, ahogy láttuk, a fent említett kérdésekben már eléggé előrehaladott a német társadalom, ezért is került ki a parlamentből – Bundestagból – 2013-ban a liberális párt. Most azonban új erőre kaptak, ami annak köszönhető, hogy elnyilatkozták magukat néhányszor az illegális migráció ellen. Azonban, mivel láttuk, maga az eszmerendszer nem kifejezetten engedi meg ennek a túlzott ekézését, ezért a dolgot majd az illegális migráció és az integráció jelszavak sűrű ismételgetésével fogják elködösíteni.

Tehát: a migránskérdés a szavakban nagyon fontos lesz, a valóságban szép csöndben lekerül a napirendről, s a dolgok továbbra is ugyanúgy mennek tovább.

Merkel asszony továbbra is marad Mürkül asszony.

Ennek a meglepőnek tűnő állításnak az alátámasztását két tény segíti. Az első tény abban ragadható meg, hogy a liberálisok egészen 1970-1998-ig szünetmentesen kormánypártok voltak, Kohl kancellár legutolsó kormányáig, majd Merkel asszony második kabinetjének (tehát nem a közjogilag épp leköszönő, hanem az előző, 2009-2013-ig tartó) is tagjai voltak. S egyetlen alkalommal sem adtak komoly politikai töltetet. (Ez pedig nagy szó, 28+4 év alatt semmilyen komoly ötlet, az leginkább komoly ötlettelenségnek nevezhető. Ellenben jól kormányon voltak.)

A német belpolitika megbízható kaméleonjai ők tehát, s ennek köszönhetően az marad, amit Merkel akar.

A második tény pedig a következő: a zöldek társelnökét Cem Özdemirnek nevezik. Ahogy a hivatalos életrajza fogalmaz, ő született sváb. Mint született svábnak (a suévek leszármazottjai ők), nyilvánvaló, hogy a környezetvédelem lesz a fontos számára, s nem az illegális migráció. Hiszen ott van megőrzendő kincsnek a Bodensee, meg a sváb Alpok.

Merkel asszony pedig kijelölte az utat, rögtön a megválasztása után: az illegális migráció visszaszorítása, s az integráció fokozása.

Kívánunk neki sok sikert ebben a nemes feladatban, egyben megjegyezzük, ezirányú hasonló tapasztalataink (lásd pl. Erdély) szerint még van mit dolgozni az ügyön.

Facebook hozzászólások
Share

  Templomhegyi Nyerőkő

Egy hozzászólás van

  1. Gáspár Anett

    Azért ez tetszik:
    “A hazánkkal, és Lengyelországgal szembeni folyamatos lejáratásra és mocskolódásra is kitért Nigel Farage, aki elegánsan iskolázta le Merkelt és Junckert, és az ő politikájukat.

    Elmondta, hogy hamarosan kisebbségbe kerül az a politika és irányelv, melyet követnek, és hogy a Wilkommenskultur meg fog bukni, ezt pedig lehetetlen elkerülni.

    Elmondta, hogy az EU lassan semmiben sem különbözik az egykori Szovjet vezetéstől, mert épp úgy akar beleszólni a nemzetek kormányzásába, és abba, hogy kikkel kell együtt élnie ezeknek az országoknak, mintha még mindig diktatúrákban élnénk.
    Talán csak annyi különbség, hogy most nem vörös csillag, hanem sárga csillagok égisze alatt zajlik a népek és nemzettudatos nemzetek végső elnyomása.

    Tényleg azt hiszi az Európai unió, hogy mindent megtehet? ”
    😀
    Adná Isten, hogy változzék a pálya.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Share
Share