Vajon Kunhalmi Janiczak fotóján röhögött?

Szóval szilveszter előtt egy nappal volt valami a levegőben. Kellet, hogy legyen, mert Ági röhögőgörcse és Dávid félmeztelen fotója nem eshetett véletlenül egy napra. Annak esélye, hogy kettő ekkora őrület történjen egy napon, nagyon elenyésző.

Kétkedtünk is december 30-án, hogy vagy mi, vagy a szereplők rúgtak be egy nappal korábban és nem igaz, amit látunk, aztán másnap inkább arra tippeltünk, hogy szabadságra mentek a párt sajtóosztályának azon tagjai, akik arra vigyáznak, hogy ne csináljon egy-egy politikus túl nagy hülyeséget… De nem! Mára teljes bizonyossággal kijelenthetjük, hogy december 30-án mindkét párt, illetve politikus történelmi magaslatokat (mélységeket) járt meg, amivel megadta az új esztendő hangulatát, illetve megnyugtatott mindenkit, hogy 2017 sem fog az unalomba fulladni.

Ági története annyira ciki, hogy már sajnáljuk. Másrészről viszont, ha nem politikus lenne, illetve nem kemény hangvételű évértékelőre készült volna, még azt is mondhatnánk, hogy egy aranyos kis videót láthattunk egy kamerák előtt vihogó csajsziról, aki valamitől olyan röhögőgörcsöt kapott, hogy nekünk is nevetni kell vele együtt. De mivel ez politikai műfaj, ahol a komoly témához komoly pofa dukál, így valójában nem nagyon tudunk kacagni rajta. Leginkább azért sem, mert a történetnek utóélete van a jelenben.

Kunhalmi ugyanis a Simicska-féle G-médiában, jelesül a Magyar Nemzetben (hol máshol is?) próbálta megmagyarázni a történteket. Bár, bármilyen szer is legyen oka az idétlen vihogásának, egy biztos: ezt nem nagyon lehet kimagyarázni. Ági azért tett egy kísérletet. “Annyira nevetséges és kínos volt, ahogy a kormánypropaganda próbálkozott, hogy egyszerűen nem lehetett nem kinevetni a görcsös igyekezetet” – magyarázta a történeteket Kunhalmi, célozva a királyi tévé riporterének azon kérdésére, melyben a Jobbik és a szocik összefogására utalt. Ezzel csupán annyi gond van, hogy a felvételek tanúsága szerint Ági nevethetnéke nem ekkor kezdődött, hanem a sajttájékoztató előtt, rá is szólt a szocik háttérben ügyelő sajtósa, hogy szedje már össze magát, a kérdésnek pedig csak az újrázásban volt szerepe.

Kitalálhatott volna egy jobb fedősztorit is – az tény! Vagy ha már muszáj reagálni a történtekre, lehetett volna őszinte is. Mi mindenesetre jobban díjaztuk volna, ha bevállalja, hogy bepezsgőzött, vagy elszívott egy spanglit… Meg hát, ha már szopás, akkor inkább legyen valódi szopás, mert ez a magyarázat nem tűnik igaznak, így jól megjósolhatóan tovább fogják görgetni a sajtóban az ügyet.

 

Ezt az olvasatot erősíti egyébként az is, hogy a saját főnöke, Molnár Gyula se állt ki mellette, mikor a Kossuth rádióban szinte beismerően fogalmazott Ági állapotáról: “nem kellett volna kiállnia újságírók elé, ha úgy érezte, hogy ezt nem tudja megtenni. Ez nem pártügy, hanem ez az ő személyes dolga, végig kell gondolnia, hogy szabad-e a sajtó elé ilyen hangulatban kiállni.” 

Janiczak ügye egy kissé más. Ózd polgármestere ugyanis szabadságát megszakítva sietett be az irodájába, hogy egy félmeztelen fotót készíttessen magáról és gyorsan fellőhesse a fészre azzal a szöveggel, hogy a csúnya és gonosz ellenségei lehallgatták.

“Kedves Ózdiak! Hónapokon keresztül ismeretlenek aljas szándékkal illegálisan lehallgattak a polgármesteri irodámban. Felvételeket készítettek az ott elhangzott bizalmas, sokszor szenvedélyes, kontroll nélküli beszélgetésekről. Ezeket a felvételeket fondorlatos módon, azokat manipulálva, különböző internetes oldalakon terjesztették.” – írta a Jobbik alelnöke a kép alá.

Az egész sztoriban a legfurcsább az, hogy egyelőre egyetlen olyan hanganyagra sem bukkantunk, ami árnyékot vetne a polgira, amiből arra kell következtetünk, hogy nemsokára fogunk. És, ha jól olvasunk sorok mögött, akkor igen ütős anyag lesz. Gyurcsányi magaslatokra lehet készülni, és valószínűleg nemsokára befújja az egyik szerkesztőség ablakán a szél a hanganyagot. Egyébiránt legutoljára Gyurcsány volt az, aki egy kiszivárgott beszédét (igen: az őszödit!), szenvedélyes, kontroll nélküli beszélgetésnek nevezte…

Persze Janiczak előremenekülésének van egy morálisan vitatható dimenziója is. Ki hallgatta le, milyen eszközökkel, stb. Bár a vita nem dönthető el olyan egyszerűen, ahogy azt Dávid a pucér képével megpróbálja, ami ugye annak jelképe lenne, hogy ellenségei (célozva leginkább a Fideszre) erkölcsileg elítélve belemásztak a magánéletébe. Hisz azért ő mégiscsak polgármester, és mégiscsak az irodájában, a hivatali időben, azaz a munkája végzése közben készíthettek róla hanganyagot. Az pedig, hogy milyen módon, szintén homályba vész egyelőre, pedig erkölcsi és jogi megítélése ezen is dől, vagy bukik. Mert más egy hatalommal visszaélő titkosszolgálati eszközökkel való törvénytelen lehallgatása és nagyon más az, mikor egy korrupciót lepleznek le ugyanígy, esetleg egy sajtómunkás készít leleplező anyagot egy bekapcsolva hagyott mobiltelefonnal, vagy valaki, akit fenyegetnek, zsarolnak ezt felveszi egy diktafonnal, és így tovább sorolva az esetleges eszközöket. Mert utóbbiak esetében igencsak kettős-mérce lenne, ha ezt a polgi sérelmezné…

Mindenesetre Dávid kétségbeesett ötlete, hogy pucérra vetkőzik az irodájába, hogy ezzel az egész ügyet (vagy inkább a majd nemsokára előkerülő hanganyag ügyét) morális útra terelje, amelyben ő az áldozat mindenképpen formabontó; meztelen felsőtestét elnézve a klasszikus stílusú irodában pedig nevetni való. Az is lehet, hogy Kunhalminak ezt mutatták meg, mielőtt a sajtótájékoztatóra ment. És így már érthető, hogy miért vihogott az elején, s miért jött rá ismét a röhögőgörcs, mikor a Jobbik szót meghallotta. Beugrott neki Dávid felsőteste…

Facebook hozzászólások

  Boris Vian

Boris Vian

Egy hozzászólás van

  1. Lajos.
    Te ebből élsz.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.