Az Y-generáció tagjai nárcisztikus, idióta, önelégült, öntelt és beképzelt fiatalok, akiket nem érdekel a társadalom, a közélet, csak önmaguk. Tartja legalábbis a közvélemény. Van egy sokkal rosszabb hírem: ennek a nemzedéknek van egy még hitványabb része, akik nárcisztikusak, idióták, önelégültek, önteltek és beképzeltek, viszont érdekli őket a politika.
A Momentum Mozgalomba tömörült ifjak (akiket a haladó sajtóból feléjük záporozó szerelmetes üzenetek után érdemesebb volna Szívtipró Giminek hívni) tegnap rést találtak a NER erős bástyáján és sikeresen bejutottak az Origó szerkesztőségébe, hogy ott szelfizzenek és felnőtt emberekkel vitatkozzanak. Mindezt azért, mert az említett szerkesztőség egyik munkatársa az Átlátszó.hu-ra hivatkozva megírta, hogy a Szívtipó Gimi néhány tagja közéleti pályafutását (megannyi politikustársukhoz hasonlóan) különböző egyetemek hallgatói önkormányzatainak fosztogatásával kezdte. Hát igen, tetten érni a tolvajt is sértés, sosem kellemes érzés szembesülni a választott hivatásunkra való totális alkalmatlansággal.
Zárójelben azért kitérnék a zárójelbe tett megannyi politikustárshoz, akik szintén a különböző HÖK pénzek közpénzjellegének elveszítésén munkálkodtak 7-10-15 évekre nyúló ruhatár- és büfészakirányú pályafutásuk során. Köztudott, a magyari közélet tele van ilyen figurákkal, de nem arról volt szó, hogy a Szívtipró Gimisek őket haladják meg éppen?
Nem annyira sikeredett ez a meghaladás a jelek szerint. Ugyanolyanok, csak butábbak. Sokkal. Mint a segg.
Szóval ez a pár nárcisztikus, idióta, önelégült, öntelt és beképzelt barom (sejthalmaz – ahogy Bayer doktor fogalmazná meg zárójelentésében) képes volt a nevetséges kis sérelmük miatt rajtaütni egy szerkesztőségen. Teljesen mindegy, hogy ők milyen viszont ápolnak a szerkesztőség által kiadott sajtótermékkel, teljesen mindegy, hogy propagandistának, vagy felemelt fejjel dolgozó oknyomozóknak tartják-e őket, ilyet normális ember nem tesz. Ez az egybenyakú primitív maffiózók szokása, akik a Toronyházunk alsóbb szintjein dolgozó bűnügyes kollégát szeretik fenyegetni. Tisztességes ember, pláne, ha valami gyermeteg álomnak köszönhetően politikusnak hiszi magát, vagy az akar lenni, ha felnő, feljelent rágalmazásért, helyreigazítási pert indít, ellencikkben fogalmazza meg kifejtős véleményét.
Nem tudom, hogy Bayer doktor meghívja-e őket is kávézgatni, de szerintem felesleges. Csak berohannának, szelfiznének, nyígnának egy sort arról, hogy őket itt báncsák’. Felnőtt emberek ezt párbeszéd-képtelenségnek mondaná. Valami olyasminek, mint mikor a hülyegyerek üvölt a boltban a fagyiért, és szegény anyuka már hiába próbálja megtudakolni, hogy milyet is szeretne. Ő már csak akarni tud.
Így példabeszédem végén azért szeretném tanulságként megjegyezni, ha nem köcsögösködnek az origós kollégával és irányítgatják át kérdéseit a propagandás e-mailjükra, mint ahogy e különösen értelmes és megfontolt tettel nemrég büszkélkedtek kis osztálytársaik előtt a Facebook-on, akkor lehet, más cikk születik róluk és közéleti pályafutásuk első csetléseiről, botlásairól. Így viszont csak hozott, átlátszós anyagból tudott dolgozni az origós forma. Azt meg talántán másik szerkesztőséggel kellene megbeszélni, hiába egy a tábor, egy a zászló. Ez van, gyerekek. Tudjátok, már benne vagytok abban a korban, amikor el kell kezdeni felelősséget vállalni. Nem csak az elkövetett tettekért, hanem az elmulasztottakért is. Ja, meg a szerkesztőségben rendezett rohangálós, szelfizős köcsögösködésért.
Utóirat: a 888-al szemben mi nem hívunk meg titeket, mert nem járunk be dolgozni. Otthon vagy a kocsmában tartunk fogadóórát. A szüleiteknek.