Soha nem gondoltam volna, hogy ez a Nagy Blanka nevű védett lény, akiről ugye nem szabad rosszat mondani, mert megrónak érte a haladók, képes átütni az ingerküszöbömet. Ám ma mégis sikerrel járt, de nem mint 19 éves ellenzéki aktivista, hanem mint jelenség. Vagyis inkább kórtünet, mivel személyisége megható egyvelege a feltűnési viszketegségnek, a fájdalmas sötétségnek és a kilátástalan tehetségtelenségnek – szóval mindannak, amit ma az ellenzék jelent.
Szóval van ez a tenyeres-talpas parasztlány, akit megfogott a nagyvárosi politikai élet csillogása és azóta ugyanabban a nejlonkimonóban hozza a svéd bemondónő figuráját. Már amikor éppen nem ártatlan diáklányként, hanem félelmet nem ismerő politikai aktivistaként turnézik haladó médiumokban, hogy 19 évének minden bölcsességét megossza a nézőkkel/hallgatókkal/olvasókkal. Mondanivalója az O1G és az én, én, én, én között váltakozik, és körülbelül annyira izgalmas, mint egy cserepes kaktusz.
Szót sem érdemelne, ha egyedül képviselné az ostobenkó izgága ifjúsági kategóriáját, de sajnos nem így van.
A minap Bayer Zsolt várbeli lakása elé ment három kismomentumos kisköcsög, hogy a beléjük táplált álhíreket és félinformációkat gecizés kíséretében a járdára krétázzák az elmaradhatatlan facebookos közvetítés kíséretében. Ami a legnagyobb tragédia, hogy nem csak a kezük járt, hanem a szájuk is. Égbekiáltó hülyeségeket magyaráztak iszonyú nagy pofával, de úgy, hogy közben az ember abban sem lehetett biztos, hogy ezeknek magyar az anyanyelve. És ők a jövő generációja, vagyis a következő generáció vezetői – mert magukat így szeretnék látni, láttatni.
Blanka ugyanez a kategória. Egy szemernyi szégyenérzet, az önreflexióra való képesség legapróbb morzsája sem maradt meg benne. Büszkén kiteszi a facebookra – hova máshova – az ötös történelem dolgozatát, bizonyítandó, hogy a lakájmédia állításával szemben ő nagyon okos, nem áll bukásra. (Egyébként kit érdekel a bizonyítványa?) És a dolgozatában, amit a máig ható közelmúltról írt ez a Timmermans által jövőnek titulált kis zseni, olyan állítások szerepeltek szánalmas germanizmusokba csomagolva, minthogy a rendszerváltozás után az MSZP alakított kormányt, az általuk folytatott kiváló politikát pedig később a Horn-kormány is folytatta. Oké, még meg sem született, amikor ezek történtek, tulajdonképpen nem is különösebben izgalmas dolog, hogy egy fiatalnak már fogalma nem sok fogalma van a múlt század végéről és nem tudja, ki alakított kormányt, de az ég szerelmére: akkor NE AKARJON POLITIKUS LENNI!
Amennyiben egy röpke pár percre egyszer képesek lennének ezek a kisfiúk és kislányok emberként viselkedni és önmaguk csodálatos mivoltában való gyönyörködés helyett egy ferde pillantást vetni a tükörbe, akkor két lehetőség közül választhatnának a mély szégyenérzet leküzdése után: tanulnak, okosodnak, művelődnek és ha mindezzel végeztek, utána állnak ki a nyilvánosság elé észt osztani, vagy más pályát választanak maguknak.
Ez a két lehetőség van, nincs több.
Ha esetleg pályát módosítanak, akkor pedig okuljanak a félresikerült politikusi kalandjaikból és:
- ne legyenek énekesek, ha hamis a hangjuk;
- ütemérzék hiányában ne akarjanak dobolni;
- ha nem bírják a vért, akkor ne menjenek szülészorvosnak, mert a Momentum Mozgalomban végzik.