„A rendszer áldozatai”, avagy a kommunizmus kísértete járja be a haladó sajtót

Eljutottunk odáig, hogy már a mérce.hu-t se kell kinyitni, ha kommunista propagandára vágyunk. Elég bármelyikre kattintani a számtalan haladó sajtótermék közül, és rögtön az arcunkba landol minden, ami mostanában divatos az angolszász baloldalon: kommunizmus, szocializmus, identitáspolitika, fehér-ellenes rasszizmus és Izrael-ellenesség.

De most foglalkozzunk csak a kommunizmussal, ami – mint az számtalanszor hallhatjuk a kis őszigólyás forradalmárkáktól – egy remek elmélet, csak valahogy mindig hiba csúszott a megvalósításba, ezért újra meg újra neki kell állni. Most éppen a nyugati világban, annak is az angolszász részében szeretnék ismét kipróbálni. De a külpolitika iránt nem különösebben érdeklődők is pontos képet kaphatnak a nyugati világban terjedő agylágyulásról, a kommunizmus iránti egyre növekvő vágyukról, amennyiben magyar haladó médiát olvasnak. Már nem kell különösebb nyomot nem hagyó, de azért igyekvő kommunista propagandatermékeket felkutatni, elég például a legnagyobb, a legfüggetlenebb, a legszakmaibb, legnegyedikhatalmiágibb kiadványt.

Nézzünk egy tökéletes példát a nemzetköziesített, hálózatba szervezett haladásról: „A csomagfosztogatás oka egyrészről a munkások alacsony bére, másrészről a munkaerőhiány, derült ki informátorunk leírásából. Nincs pénz, kevés az ember, ezért lophatnak.” (Forrás: Index, Földesmesék)

Értsd: mindenki a rendszer áldozata. Nem az történt, hogy néhány becsületet és tisztességes munkát hírből nem ismerő figura azért jelentkezik hordárnak a repülőtérre, hogy ott lophasson, hanem mert a rendszer felzabálja, rákényszeríti őket a bűnre.

Mert a rendszer bűnös, a delikvenst a rendszer teszi bűnözővé, és az Index ezért kénytelen a rendszer ellen harcolni. Valahogy így.

Mennyire előremutató volt a ‘90-es évek SZDSZ-e, a megélhetési bűnözés fogalmának kitalálói. Ebbe a kategóriába helyezve felmentettek mindenkit, aki kemény munka helyett inkább mások kemény munkával megtermelt vagyonát fosztogatta. Az SZDSZ volt az első, talán az egész fejlett világot tekintve, aki áldozatnak volt képes beállítani a bűnözőket, amiből egyenesen következett, hogy az áldozat az igazi bűnös, hiszen vagyonkája rejtegetésével akadályozza a bűnözőket. Az Index persze, mint minden rendes haladó, ezen is túllépett, ezt is meghaladta a permanens haladás jegyében. Itt mindenki áldozat, méghozzá a rendszer és legfőképpen Orbán áldozata.

Isten (vagy a természet) ezek szerint hiába adott szabad akaratot, a bűnözés olyan dolog, amit a rendszer ránk kényszerít. Csoda, hogy mi ennek ellenére nem bűnözünk. Sőt, a társadalom elképesztő többsége nem bűnöző, pedig ugyanabban a rendszerben élnek. Biztos van valami trükkjük, a Telekomtól tudjuk, hogy a magyar sztereotipikusan ügyeskedő népség, biztos kiügyeskedik magukat a bűnözés parancsa alól.

Földes és a hozzá hasonló kommunisták szerint mindent megválaszthatunk. Országot, bőrszínt, nemzetiséget, nemet, szexuális identitást, életkort, csak a bűntelen élet nem. Mert a rendszer parancsa a bűn.

Bennem azért felmerül a gyanú, hogy a nincs másik Indexnek nyugatról diktálják ezeket a független, szakmai gondolatokat. Az amerikai demokraták éppen szélsőbalra tolódnak, New Yorkban képviselővé emelt hispán hősük a gazdag fehérek vagyonának újraosztásáról és nemi, faji és származási alapon vetné alá hozna létre másodosztályú állampolgárságot az Egyesült Államokat alapító fehér, protestáns, angolszász többség számára, akik valójában már régóta a legnagyobb kisebbség a keleti part nagyvárosaiban. Éljen a világkommunizmus, éljen a szegregáció, éljen a vagyonos emberek kifosztása, kivéve azokat a vagyonosokat, akik finanszírozzák a legújabb kommunista társadalmi kísérletet.

Persze ezek a gondolatok és vívmányok idegenek és szokatlanok Magyarországon, Földes és kommunista barátai csak csak annyit érnek el, hogy mi röhögünk rajtuk.

Ugyanis mi nem vágyunk a kommunizmusra, mivel kipróbáltuk és nem jött be.

De sajnos kis ország vagyunk, és ha lenne annyi önálló gondolat és tettrekészség az Index szorgalmas propagandistáiban, hogy jelezzék a gazdáiknak ezt a problémát, akkor se figyelnének rájuk. Ők nem szövetségesek a kommunizmus népszerűsítésében, hanem sima, egyszerű, eldobható eszközök. Gyalogpropagandisták. 

Facebook hozzászólások

  Nyilvánvaló Kapitány

14 hozzászólás

  1. csakafidesz

    Az olyan alapállású bűnözőket akik azt mondják, “hogy azért lopok, mert ha nem lopom el, nos akkor ellopja más” a tőzsdespekulánsok között is kell keresni. Ők azért vesznek meg valamit gyorsa, mert ha nem akkor megveszi más, és ha már nincsen belőle több akkor duplaáron eladják..

    • Áldott jó, pógári világotok! Adolf Hitler a Munkanélküliség jellemromboló hatásáról.

      hogy azután a napi kereset bizonytalansága, a munkahelyeknek ismételt elvesztése, az ezzel járó nyomor és éhség fizikai szerencsétlenségén kívül idővel lelkileg is megmételyezze. Ezek a viszonyok idővel közömbössé teszik áldozatukat, és az egyébként szorgalmas ember lassan egészen elveszti önbizalmát, laza életfelfogásra tesz szert, és azoknak eszközeivé válik, akik csupán aljas indulatok végett fordulnak hozzá. Olyan gyakran van saját hibáján kívül munka nélkül, hogy tulajdonképpen már közömbössé válik számára, hogy vajon csak gazdasági okok kiharcolásáról van-e szó, vagy pedig állami, társadalmi és kulturális eszközök meg semmisítéséről.
      Ezt a lelki átalakulást ezer és ezer esetben nyitott szemmel figyelhettem meg, s minél gyakrabban volt alkalmam mindezt látni, annál inkább megutáltam a milliós várost, amely előbb mohón magához vonzza az embereket csak azért, hogy később megsemmisítse őket. Amikor feljöttek a városba, még népünkhöz tartozónak számítottak, de mire ott maradtak, már elvesztek a nép számára.
      Engem is ide-oda dobált a nagyvárosi élet, s így saját magamon próbáltam ki e sorsnak a lelkületre gyakorolt hatását. A változó munka és munkanélküliség közepette a bevételeknek és kiadásoknak bizonytalansága elpusztítja a takarékosság iránti érzéket és a bölcs életbeosztás iránti hajlamot. Az ilyen ember látszólagosan rászokik arra, hogy jó időben jól éljen, rossz időben éhezzék. Az éhezés már eleve megsemmisíti a későbbi bölcs életmód minden lehetőségét; áldozata elé ugyanis állandóan a jó életmód délibábját varázsolja, s ez a beteges vágyakozás minden önfegyelemnek útjába áll, mihelyt ezt a keresetet csak egy pillanatra is megengedi. Ennek a következménye aztán az, hogy röviddel az újra felvett munka után minden beosztás a legkezdetlegesebb módon háttérbe szorul, s emberünk egyik napról a másikra éli világát.
      Száz és száz ilyen eseménynek voltam a szemtanúja. Eleinte undorral és felháborodottan figyeltem, de később annál inkább megértettem tragikumát és mélyebb okát. Rossz viszonyok szerencsétlen áldozatai. A lakásviszonyok még vigasztalanabbak voltak. A bécsi segédmunkás lakásnyomora rettenetes volt, s még ma is elborzadok, ha azokra a nyomorúságos odúkra, menhelyekre és tömegszállásokra, a szennynek és visszataszító piszoknak, ezekre a sötét helyeire gondolok.
      Mi lesz ennek az eredménye, hová kell ennek majdan fejlődnie, hogyha ezekből a nyomortanyákból szabadjára eresztett rabszolgák hada elárasztja mit sem sejtő embertársait!
      Mert nemtörődöm ez a másik világ. Ahelyett, hogy ösztönösen megérezné, hogy a sors előbb vagy utóbb megbosszulja magát, a dolgoknak szabad folyást enged; nem igyekszik a sorsot megbékíteni. Hálás vagyok a gondviselésnek, hogy végigjáratta velem ezt az iskolát. Ebben az iskolában már nem tudtam tiltakozni az ellen, ami nem tetszett; neveltetésem gyors és alapos volt.
      Ha nem akartam kétségbeesni az akkori környezetem és az akkori emberek miatt, akkor különbséget kellett tennem külső lényük, életmódjuk és fejlődésük oka között. A nyomorból, a szerencsétlenségből, a külső lezüllésből és gazból, nem fejlődhettek ki emberek, hanem csak a szomorú körülmények eredményei.
      Már a létért való bécsi küzdelem idején világosan láttam, hogy az igazi szociális tevékenykedés sohasem a nevetséges és öncélú jótékonykodási érzelgősségben találja meg a maga föladatát, hanem sokkal inkább a kulturális és gazdasági életünk szervezete terén mutatkozó s az egyesek egyéniségének és faji sajátosságának megsemmisítéséhez vezető alapvető hiányok megszüntetésében.
      A gonosztettekkel szembeni állami fellépés gyöngesége nemegyszer abban a bizonytalanságban rejlik, amellyel az illetékesek az ilyen időszerû jelenség belső okait megítélik. E bizonytalanság magyarázata a züllöttség ilyen tragédiái felett érzett egyéni érzelmekben felfedezhető bûnösségben rejlik. Ez viszont kerékkötője minden komoly és erős elhatározásnak, s még a létfenntartás legszükségesebb rendszabályainak is gyenge, vagy félmegoldását segíti elõ.
      Nálunk ellenben nemcsak negatív nemtörődömséggel találkozunk, hanem még azt a keveset is kiölik a népből amit nemzeti öntudatként az iskolában magába szedett. A politikai mérget hordozó pockok még ezt a keveset is kilopják a nép széles rétegei szívéből, feltéve, hogy a nélkülözés és nyomor romboló munkája után erre még egyáltalán sor kerülhet. Gondoljunk egy olyan hároméves fiúgyermek lelki fejlődésére, aki egy kéttagú munkáscsalád tagjaként éli le életének ezeket az elsõ, gyakran még a késõ aggkorban is jelentkező benyomásokat jelentő éveit egy dohos helyiségekből álló szûk és zsúfolt pincelakásban, amelyben az emberek nem is annyira együtt. hanem egymáson élnek. Hány visszataszító veszekedésnek előidézője már maga a szûk lakás, amely addig, amíg ez csak a gyermekek között fordul elő, nem veszélyes. de annál súlyosabb következményei vannak akkor, ha az a szülőkre is átragad. Á tettlegességig fajuló durvaság különösen az apa ittassága mellett a hatéves gyermek számára olyan jelenetek elõidézője, amelyek láttára még az ilyen körülmények között felnőtt is csak iszonyt érezhet. Megfertőzött lélekkel, rosszul táplált testtel, tetves fejecskével lépi át a fiatal “állampolgár” az elemi iskola küszöbét, ahol ímmel-ámmal megtanul olvasni, de semmi többet. Otthoni tanulásról szó sem lehet. Ellenkezőleg, ebben a szomorú környezetben ahol az egész emberiségről leszedik a keresztvizet, amely nem kímél egyetlen intézményt sem, ahol a tanítótól fel az államfőig mindenkit leszapulnak, ahol semmi sem szent, legyen az vallás, vagy erkölcs csak az élet trágárságaival és aljasságaival jut közelebbi összeköttetésbe. Milyen helyet foglalhat el egy ilyen, az iskola padjaiból az életbe kilépő fiatalember? Nehéz lenne megmondani, mi nagyobb: hihetetlen tudatlansága, vagy fellépésének sértõ szemtelensége?
      Emellett minden érdekelt, ami a politikával volt összefüggésben. Ezt azonban nem tartottam fontosnak. Meggyőződésem volt, hogy minden gondolkodó embernek természetes kötelessége a politika iránti érdeklődés. Aki nem így gondolkodik. megitélésem szerint elveszti a kritika és ellentmondás jogát.
      Hanem így lenne, nem tudnánk megérteni legmagasabb helyen ágáló tanult kormányvitézeink politikai tevékenységét, ha csak nem akarjuk róluk a patologikus adottság helyett az alávaló aljasságot feltételezni. Adolf Hitler!

  2. “Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
    Lelkem nem ily honos.
    Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
    aki alattomos.
    Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
    szemét lesütve fontol sanda választ
    és vidul, ha toroz.”

    József Attila: Levegőt!

    • Az éjjel hazafelé mentem (Ma hogyan írná meg?)

      Láttam, a részeg meginog,
      Aluljáró: huzatos kellemetlen
      Éreztem: valamit kérni fog

      Éhes lehet, kopott a lelkem
      S háltak az utcán. Rám csapott,
      Követelőzőn, amiből eszméltem,
      Nekem kicsivel, jobb a létem!

      A közösség, amely e részeg
      Önbecsapó társadalom része
      Kidobott, alázott félszeg,

      Kilökött út alá útszélre
      Munkahelyeken káromkodva
      Nem mérgelődik már soha!

      Ezernyi fajta népbutítás
      Szapora rendszerváltás
      Becsapottság, korai öregség
      Kábítószer, jövőd sivár

      Bűn, kilátástalanság, lelki restség
      Mely hitetlen, mi jöhet még
      Nem elegendő, hogy ki tessék
      Ebből így végképp elég!

      S a becsapott választó,
      Új dühös, gyülekezetében,
      Hányni, vetni, mit nem akarunk!

      Megválasztott székében,
      Mit bánja sok közlopó,
      Hogymint pusztul szép fajunk!

  3. “a magyar sztereotipikusan ügyeskedő népség”

    Amerikai mondás szerint “a magyar arról ismerhető fel, hogy akkor is előtted lép ki a forgóajtón, ha mögötted lépett be” (a forgóajtót az ellenkező irányba forgatva:-)

  4. Hát a gazdag gyárosok, a magukat pillanatnyilag elitnek hitt milliomosok, bankvezetők helyében erősen ideges lennék. Nem veszik észre, hogy mi folyik itt?
    Nem mi kisemberek leszünk a legnagyobb vesztesei ennek a tébolynak, hisz nekünk nincs vagy nem sok minden vagyonunk van amit elvehetnének.De nem ám!
    A felettük levő szuperelit akarja pont őket ledarálni. A kommunizmus, liberalizmus eszméjének, ami a széles néptömegnek elméletileg tetsző “legyen mindenki egyenlő, szép a multikulti, mindenkinek joga van teljes ellátással oda migrálni ahova akar, meg a feltétel és munka nélküli alapjövedelem, meg mindenki maga választja meg, hogy mi legyen, fiú, lány avagy kishelikopter” ezeken felcukkolt tömegek vajon kiket fognak Újrecskre meg marhahodályokba exportálni? Kiknek fogják a palotáit felgyújtani, villáikat elvenni, üzemeiket közösségiesíteni? Hát nem a mienket, az zicher, merthogy nekünk nincs.
    Hol van megint egy Hunyadi János, egy Rákóczi mentalitású gazdag milliárdos, aki vagyonával élére áll ennek a harcnak? Aki ellensúlyozni tudná a Soros félék pusztítását?
    Mert itt még csak nem is a marxi kommunizmus épül, hanem egy Madách szerű falanszter, egy 1984 nagy testvér birodalom, egy sokkal embertelenebb rabszolgatársadalom. Amihez képest az eddigi rabszolgatartás maga volt a paradicsom. Ott még ki lehetett törni, ott még meg lehetett ölni, mert ismerték a rabszolgatartót.
    A legnagyobbat a most még hatalmon lévők fognak bukni, és akkor nem lesz szükség indexes, HVG-s balliberális újságíró mórokra sem. A mór is mehet majd széklábat faragni, ha egyáltalán életben hagyják a mostani gazdáik.
    Hahó, ébresztő, hasznos idióták! A saját sírosotokat ássátok!

    • csakafidesz

      Ez amit írtál, sajnos butaság!

      • Oszt miért, kedves Csakafidesz? Hát nem történt meg Oroszországban1917-ben? Nálunk meg 1945 után? Elvették a a kastélyokat, polgári lakásokat, államosították az üzemeket, nem? Most is ezt tervezi a háttérhatalom, csak kicsit iszlámosítva, ahol a mai milliárdosokat iktatják ki először, aztán egy rövid nyugalmi szak után fokozatosan mindenkit, aki gondolkodik, ellentmond, végül kialakítanak egy emberekbe chip beültetett, az élet minden területén ellenőrzött rabszolga társadalmat, ahol nincs középréteg se kis se nagypolgárság. Mindenki dolgozhat a láthatatlan nagy testvérnek, akik a dőzsölő szuperelit lesz.
        Könyvek, filmek tucatjai szólnak erről, semmi újat nem mondtam. S nem kerülnek fel ebbe az elitbe, de még az iszlám elnyomó gépezetbe se a mostani ballib fehér politikusok és újságírók se, hiába képzelik azt, hogy most az új hatalom megvalósításában pedálozva jópontokat szereznek. Őket fogják legelőször “kulákként””szemüveges értelmiségként” bűnbaknak odadobni széttépésre a nagy tömegeknek. Ez se most fordulna elő először a történelemben.
        A győztes nem osztozik és nem hálás, nevetve fogja beáldozni a komprádor újságírókat is, hisz újságírónak is elég lesz két, három lap mint nálunk anno a tökugyanazt író Népszabadság, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap volt az átkosban. Ez se újdonság, nemde?
        Max. a nyugati “kommunizmusra” vágyó, a mi tapasztalatinkat negligáló, a történelmet vörös szűrőszemüvegen át látó libsiknek lesz megrendítő élmény, nekünk vagy a kínaiaknak, Pol- pot rezsim gyerekeinek biztosan nem. Mi már átéltük egyszer.

    • Munkanélküli fia verse
      (Ady Endre Proletár fiú verse, ma)

      Az én apám reggeltől estig,
      Reménytelen lót-fut keres,
      Az én apánál, nincs keserűbb ember,
      Egyhamar nem is lesz!

      Az én apám, bálás kabátú
      De nekem boltba veszen,
      Beszél nekem egy szép jövőről,
      Ha majd külföldre megyen!

      Az én apám a rendszer foglya,
      Bántják, megalázzák szegényt
      De egyszer majd Ő felrúgja
      A rohadt világot! Az egészt!

      Az én apám, hunyászkodó, gyáva ember
      Értünk, ő mindent elvisel!
      Kínozzák őt mind a pénzér
      Villany, fűtésszámla, lakbér!

      Az én apám, bús, szegény ember,
      De ha nem nézné fiát,
      Itt hagyná egész, bűnös
      Kompániát!
      2014-11-13

  5. Ács József

    Politikai népszerűségi lista. Az első 12-ben a csőcselék-pártok képviselői közül az 1 szem Karácsony Geri csípte meg a 9. helyet! GRATULÁLUNK! Pedig A felmérést a komcsi Medián készítette a kiválasztott ,felsőbbrendű HVG számára október 12–17. között, az ország több mint 100 településén véletlenszerűen kiválasztott 1200 felnőtt állampolgár személyes megkérdezésével.
    Azaz,a komcsik és a belvárosi slett-firkászok számára a helyzet sokkal rosszabb…
    Nem jött be az elvtársaknak az átlátszó,gyúlólétkeltó,primitív hazudozásuk. Taszító! ..Az emberek átlátnak a szitán,tudják,a jelenlegi kormány sem tökéletes,de elnézegetve a néhány egy elemis, idetévedt ellenzéki kocsma-fröcsögést,”tudásuk” sz ötvenes években elég lett volna a Sztálin 2. b kisegítő osztályban,hisz nem rondítják össze az udvart. ,Isten óvja Magyarországot a mély-sötét , zsigeri gyűlöletet visszaböfögő elvtársaktól. Miért is gyűlölik Orbánt és primitívségük teljes magabiztosságával röfögnek baromságokat? Mert kizárólag csőcselék-bulvár az,amivel táplálkoznak,..A” tudásuk” az talán egy marxi gyorstalpaló fröcsögéshez, elég. Mert ugyebár,89.év., Bibó kollégium. Kéri tanár úr által ügy-intézett,polgári jogban kiválót produkáló hallgatók pályázhattak fél éves Cambridge-i kurzusra, melyet az akkoriban még kommunistaellenesnek beállított Soros-emberjogi “szervezet” IS támogatott.A nyertes diákoknak lövésük sem volt és nem is érdekelte őket a finanszírozó,így a legtehetségesebb ,perfekt angolul beszélő diák,Orbán Viktor is hallgatott húszon-évesen ANGOL LIBERÁLIS KÖZGAZDASÁGTANT FÉL ÉVIG! Ezt kéne tudni,nem visszaböfögni a primitív hazugságokat,és hőbörögni ,mint esténként a kocsmában…

  6. Eszerint van, ahol “diplomás prolik” írják az újságot. Több hazugságszemeszterrel a hátuk mögött!

  7. Az lenne, ezeknek a firkászoknak a jutalma, ha egy hétre igazi diktatúrában élvezhetnék a terrort, amitől itt rettegnek. A valóság mindig kijózanító tud lenni, annak aki ismeri. Ők nem ismerik, hazudnak, mert bértollnokok, eszközök. Sokan látják ezt, ezért nem hatékony az ármánykodásuk!

  8. „írók, politikusok, mindenfajta újságok riporterei, röviden irodalmi ügynökök úgy a szocialista mozgalomban, a fenekük pedig a német sajtón ül. Minden újságon rajta tartják a kezüket, és elképzelheted, hogy milyen émelyítő az, az irodalom, amit ez eredményez.” Ez az egész zsidó világ, Michael Bakunyin.
    Liszt Ferenc, 1811-1886, (már, vagy még? Tudta!) Die Israeliten A zsidó folytatja a pénz kisajátítását, és az állam torkát pénzeszsákja szájának a szorosabbra vagy lazábbra engedésével fojtogatja. A sajtó minden eszköze a kezében van, hogy a társadalom alapjait szétzúzza.
    Sajtóbandita:

    Mérget karmol a szívekre, gyilkolható hazugságokat köp a lelkekbe, gyilkol, de gyilkossága másoknak lesz tragédiája, rabol, de erkölcsbíró marad, hazudik, de igazság bajnokának ünneplik, s a tömegek népszerűsége öleli körül. Ez az ezerarcú véres bohóc, mérhetetlen arányú zsivány: a demokratikus tömegszerelem legcirógatottabb kedvence: a sajtóbandita!
    Újságíróink igen nagy részének nincs meg a kellő kultúrája, s az ezzel járó morális felelőssége! Erkölcstelen, imfámis, és őrült dolog, hogy erre a pályára rászabadulhasson minden analfabéta, morális hulladék, bomlott idegzetű szerencsevadász. Szabó Dezső Virradat 1921. 02. 06.
    Sajtó: olyan nyilvánosház, hol bérelhető férfiak igyekeznek eladni a politika torzszülött bájait, magukat, és árujukat kelletve. A megrontás fogalmát kimerítve. Ahol bűnözni lehet, büntetlenül, szeméremsértés szemérmetlenül, de nem véletlenül, hanem kizárólag pénzért!
    Hej, de elkapnám a nyakát minden koszos firkásznak, minden rohadt liberális sátánfajzatnak! Gogol

    A sajtó Szabó Dezső író véleménye!
    Ha egyetlen élő képbe tudnánk összetömöríteni mindazt, amit a demokrácia sajtója száz év óta termett, a hazugságnak, perverzitásnak, őrültségnek: az emberi piszoknak olyan minden képzeletet túlrontó arányú eposza hemzsegne előttünk, hogy könnyen az a kérdés támadna föl bennünk, vajon nem az egyéni demokrácia volt, e a világtörténelem legőrültebb hallucinációja!
    Babits: 1917. március. Aki üvölt: megfizetik. Aki hódol: emelkedik. Aki tapsol: kitüntetik. Aki becsületes: hallgat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.