Az öngyűlölet főhercege

Sokan felháborodnak, ha láthatóan öngyűlölő újságírók magyarok és önmaguk iránt táplált öngyűlölettel próbálnak némi gyűlöletet kicsikarni a magyaroktól maguknak. Mivel a náthán, harántsüllyedésen vagy hajhulláson se háborodunk fel, így az öngyűlölet pusztító lelki nyavalyáján sem szabad. Próbáljuk meg inkább megérteni a szerencsétlen beteget! Mivel ő maga sosem szeretett volna magyar lenni, ezért nyomorult életének központi kérdése csak és kizárólag az lehet, hogy ugye más sem akarhat.

Hajdan az ilyen figurák akkor jöttek létre, amikor inszemiációs céllal Bécsbe hurcolták szerencsétleneket a bruckenbacker kapitányok, hogy kényszerűségből felcsináltassanak velük valami degenerált főhercegnőt, mert ennek hiányában az jó eséllyel kétfejű tojást tojt volna a legendás osztrák smuciság és hatalomféltés nyomán önmagával keresztezett beltenyész vérvonaltól. Sajnos, aki alól ilyen alantas módon rántják ki a nemzeti talajt (nyilván Orbán ezért a fő-fő felelős szerinte) az minden percben azt igyekszik demonstrálni, hogy önként és dalolva cserélte rizsporos rokokó parókára Dobó kapitány büszke végvári sisakját, és alantas tettének szánalmas önigazolásaként minden másodpercben azokba a magyarokba rúg, amelyek közé egykor ő is tartozott. Nyilván kizárólag önmagának igazolhatja ezzel, hogy jól döntött, amikor bátran kilépett a magyarságból a semmibe. Osztrákká ugyanis minden igyekezete és devinaciája ellenére sem válhat soha-soha. Ahhoz ugyanis egy gyermekkori nagypapa kéne, aki a pincében hátulról és fizikailag alakítja osztrákká szeretett kisunokáját, aki felnőttként az aktusból jövő minden pszichózist arra tud majd fordítani, hogy operettekkel, vagy 1500 tonnás tankokkal hódítsa meg az alsóbbrendű világot, ahol vele ellentétben boldog és egészséges emberek élnek.

Az osztrákokban valószínűleg azt irigyli legjobban, hogy egyetlen nap alatt változtak büszke császáriból hangsúlyos republikánussá, majd egyből szintén egyetlen nap alatt felsőbbrendű fajgermánná. Az ezért kapott jogos büntetést várva őszintén döbbentek meg rajta, hogy a győztesek szerint ők tulajdonképpen áldozatok, ezért szintén ilyen hosszú idő alatt lettek szupertoleráns mintademokratává. Teljesen biztos, hogy ha szegény Szovjetunió nem vonul ki a keleti részükről 55-ben, akkor az NDK-ból is létező szocializmust tanulni és elborzadni jártak volna, mert egy nap alatt olyan népi demokráciát építettek volna, hogy a hegyek önmaguktól jódlizták volna az Internacionálét. 

Túl rózsás lenne azonban a helyzet, ha az öngyűlölő lélek pokla egyetlenegy osztrák bugyorból állna, ezért az öngyűlölő magyar értelmiségi kötelességének érzi, hogy a környékbeli összes népért rajongjon egy kicsit. Bizony, még a románokért és ukránokért is! Legkomolyabb lelkigyakorlata, amikor egyszerre képes irigyelni a cseheket és a szerbeket, amiért előbbiek sokkal gyávábbak, utóbbiak pedig szerinte sokkal bátrabbak a semmirekellő magyaroknál. Mivel az összes jugoszláv völgyet lusta végigjárni, és ott a mai napig olyan viszonyok uralkodnak, hogy ott az ilyen John Lennon-külsejű túlokos, férfiatlan szarokra akár komoly veszélyek is leselkedhetnek a jóérzésű helybeliek részéről, ezért zavaros nézeteinek más központot keres. Joggal hihetnénk, hogy az ilyen öngyűlölő, identitásvesztett szerencsétleneknek biztosan valahol Németországban van a székhelyük. A felületes szemlélőnek igaza is lenne abban, hogy a németek a látható öngyűlölet és önsorsrontás nagymesterei, sőt, tulajdonképpen önsorsrontásban akkor is piacvezetők voltak, amikor a maximálisra tekert öngyűlölet helyett a maximálisra tekert önimádatra állították be parancsra a potmétert. 

A színes-szagos-meleg német kavalkád látszólag igazolná is azt, hogy végre hazatért a sehol nem otthonlevő, identitásvesztett azonnali beteg. Azonban annyit talán még ő is felfog a világból, hogy a németeknek sosem szabad elhinni, amit a világ, de főleg önmaguk felé demonstrálnak. Nem tudják annyira rasztahajjal álcázni a keseszőke loknikat, hogy ne feltételezzük róluk: harmadszor is ki fogják számolni, harmadszor is megpróbálják, és harmadszor is odafagynak majd a háromoldalú sakktáblájuk leghűvösebb oldalára. Ráadásul azt se lehet komoly pofával elhinni, amikor Szabad Demokrata meg Zöldpárt jeligére próbálják meg eladni a világnak a növényevő német politikus sosemvolt látszatát, miközben a hivatalát elnyerő, végtelenül pacifista, fegyverellenes, környezetvédő, fényevő politikusnő így kezdi egy teljesen átlagos munkanapját…

Az identitásvesztett, öngyűlölő exmagyar értelmiségi tehát más területet keres, mert ivartalanítása óta annyit azért még megérez, hogy azt a területet bizony potens és domináns németek jelölgetik. Így talál rá az identitásvesztett, öngyűlölő, exmagyar értelmiségi arra a helyre, ahol ilyentől végre egyáltalán nem kell tartania. Ez pedig nem más, mint az identitáshiány világfővárosa, Trieszt! Itt végre otthonra lel az, aki Budapestben Karácsony győzelme után is csak Orbán fenyegető, 44-es állapotvisszaállításait látja, hiszen a város kicsit osztrák, kicsit alpesi, kicsit digó, kicsit jugó és nagyon monarchikus – ez az egyetlen, saját korában is korszerűtlen, száz éve pillanatok alatt önmagába roskadó államszerveződés az, amiért az öngyűlölő rajongani tud.

Mindegy, csak nehogy kicsit is magyar legyen! 

Ui: Jó szar volt neked, ugye, amikor Szalai elpöckölte a kapusotok hóna alatt? Nagyon másra voltál felkészülve. Semmi baj, csak nehogy ilyenkor megpróbálj visszaállni. 😉

Facebook hozzászólások

  Kurtz ezredes

Avatar

8 hozzászólás

  1. Avatar

    Nekem is mindig a Demolition Man jut az eszembe, amikor ezeket a taposcsirke libernyakokat latom 🙂

  2. Avatar
    Nézzük_magát_a_dolgot

    Ez a cikk a javából! Csak érdemük szerint, keményen osztani a sz.arevőket, akiik közül még nem is a labanc az ellenszenvesebb, haem aki mgyar létére labanccá akar válni. De csak óvatosan! Mert az ilyen Öngyűlölő sehonnai provokátor firkász, akiről a Szerző írt, még ott sem kellene, nem válhat labanccá, mert azért annyira még ők se süllyedtek le.

  3. Avatar

    Hasonló következtetésre jutottam mint kedves Kurtz ezredesünk, mikor meg akartam fejteni, hogy egy Ámárikás, Ángliás, ecetrá oda-visszamagyar miért találja szebb életnek mosogatni külföldön és albérletbe kuporgatni, mint kevesebbért, de mérnöknek, tanárnak lenni a hazájában a saját lakásában?
    Párbeszéd a mosogatófiú és az angol fizetővendég között:
    – Honnan jöttél, nem magyar az akcentusod?
    – Nem magyar, nincs is akcentusom.
    – Jó, te tudod. Mi a szakmád? Nem mérnöknek tanultál a hazádban? Nem szégyelled, hogy itt mosogatsz?
    – Nem, én idegenforgalmat tanultam és csak szakmai fejlődés okából jöttem ide.
    – Húsz éve? Hát nem tűnik nagy fejlődésnek.
    – De sokkal többet keresek.
    – S anyagilag mire jutottál?
    – Remek berendezett albérletem van.
    – Ja, a kosznegyedben, tele hajléktalannal. Hazádban nem érted volna el ugyanezt mérnöki munkáddal?
    – De itt megtanultam perfekt angolul.
    – Hát ez nagyon messze áll a perfekttől.
    – De itt jobb az orvosi ellátás.
    – Miért, Magyarországon dögvész pusztít? Mi odajárunk fürödni közben ezt-azt megreparáltatni magunkon. Ez a fogsor is magyar fogorvostól van. A tied biztos itt sokkal többe kerülhetett.
    – De otthon nincs demokrácia. Diktatúra alatt élünk.
    – Ja, itt meg szabadon megmondhatod a véleményedet miközben átmész a hídon. Már ha meg nem késelnek, mert nem arabul beszélsz.
    – De itt színes pezsgő multikultúrális élet van.
    – Ja, mosogathatsz kóser, indiai, pakisztáni, török, halal és rovarkoszt után. De nincs lángos, gundel palacsinta, jó kis marhapörkölt tunkolt szafttal vagy dobostorta…
    – Te, de jól ismersz mindent otthonról! Csak nem vagy te is magyar? – kérdezi gyanakodva a mosogatófiú jó negyvenes.
    – Nem. Én odajárok, mert át akarok költözni, ha nem akarom, hogy a gyerekeimet a szomszéd muzulmánok leöntsék savval. Furcsállom, hogy te, aki boldog lehetnél ott az övéid közt, vállalod hogy én, vagy akár muzulmán, indiai, afrikáner bevándorlók a lengyelekkel együtt százezerszámra lenézzenek titeket, hogy utánunk takarítsál. Nem veszed észre, hogy mennyire megalázunk, hogy soha nem leszel teljes jogú, mert hiába játszod itt meg a Manchester bősz rajongót, soha nem leszel szemünkben angol, akkor meg miért nem mész haza?
    – Mert azt még szörnyűbb otthon beismerni, hogy melléfogtam, bevettem az itt minden kerítés kolbászból van mesét, és cselédként dolgozom mérnök létemre. Ha nagy mellénnyel hazamegyek, azt mesélhetek amit akarok és ők irigyelnek.
    – S megéri? Megéri, hogy titokban sírsz mikor magyar úszónő áll a dobogóra, és miközben mosogatsz, hallhatod a himnuszotokat? Láttalak…

    • Avatar

      Naprózsa,

      Leverte a cikket, gratulálok.

      • Avatar

        Semmiképpen nem versenyzünk, mert a cikkek íróié az érdem. Ők keresik meg a témát, járnak utána s vállalják a perek, hőbörgések és fenyegetések kockázatát. Nekem, nekünk könnyű dolgunk van, ők tartják a hátukat. Néha egy rövid vicc, jelenet sokszor jobban érzékelteti a tanulságot, mint egy hosszas elemzés, s ha úgy érzem adhatok még valami többletet, mint most is Ezredes nekem is tetsző remek téma megvilágításához, hadd játszunk. Jobb mint mondjuk elkeseredni, amire amúgy sokszor volna okunk, ahogy elnézzük a világ folyását.

  4. Avatar

    Jó cikk, csak nem lett befejezve. 🙂

    Nekik a Tisza István gyűlölet az alapvetés., és a zavaros (elmebeteg vagy ügynök) Károlyi Mihály az etalon. A zavarodottság, az identitásvesztés, az elmebaj, a hülyeség, a hátulról támadás etalonja. A baloldali rémálom.

  5. Avatar

    Gratulálok Ezredes! Nem lehetne ezt a ketyerét kitakarítani? Csapágyas lesz az egerem, mire áttekerek a szófosásain.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük