Az önkéntes blogszerkesztő 

Válogatás a kedvenc kritikáinkból, amit a posztjaink alá írtak a haladó szellemiségű kommentelőink – az Index blogketrecétől a Toronyházig.

  • A comment-ek jobbak, mint maga a post! Olyan szívesen olvastam volna még egy kicsit önmagamat, pedig legszívesebben write onlyban működöm. Miért nem csinálod végre úgy, ahogy ÉN akarom??? Én vagyok a legfontosabb ezen a kis világon, és a kommentem megszentelne minden szar posztot, ha hinnék ebben a buta babonában.
  • Miért blogosz 2019-ben még mindig az SZDSZ-ről? Hagyjuk már! Rég levedlettük, elástuk már magukról azt a kígyóbőrt. Foglalkozzál már mással! Mondjuk a fideszes elit gazdagádosával.
  • Személy szerint persze utáltam a pártot (az SZDSZ-t), már nagyon korán, úgy 2009-től, szóval semmi kifogásom a szidásuk ellen, természetesen csak elméletben, de a gyakorlatban inkább valami jó kis fideszellenest olvasnék, úgy nem lehet?
  • Az Indexen még nagyon vicces volt a Gyülieli, és nagyon jókat röhögtünk az idegen népekről szóló buta magyar sztereotípiák karikírozásán, de mi ez most, hogy Pesti Srácok? Ti ezt komolyan gondoltáltok, és mi, a mindenkinél okosabb belpesti értelmiség erre nem jött rá eddig? Akkor ti most ilyen turbómagyarok vagytok?
  • Tele van csúsztatásokkal a cikked, mert Nagy Imre haláláig kommunista maradt!!! Ja, hogy nem is állítottad ennek ellenkezőjét? Az nem baj, mert nálunk, kommunistáknál egy törvény van: kommunistát csakis kommunista bánthat, szóval attól, mert felakasztottuk és fejjel lefelé eltemettük, még akkor is megvédem, ha nem is támadod, te náci gyökér!
  • Mennyit kaptok ezért a Fidesztől? Többet, mint én a kommentelésért az MSZP-DK-Jobbiktól? Látom, jött a központi utasítás, hogy miről kell írjál, Mint reggel nekünk a körímél, hogy miről és hol kell kommentelnünk.
  • Tök független voltam világéletemben. Ja, hogy ugyanezen a nicken nemrég még az MSZP-t/Jobbikot/Ferit éltettem, és három perc alatt visszakerestétek a régi kommentjeimet ezekről? Nem én léptem be vele. Többen is használtunk egy gépet a pártházban, szóval ezzel most igazoltam a függetlenségemet. Szerintem!
  • Nem is tudsz írni, illetve inkább nagyonis tehetséges vagy, csak a tehetségedet nem a megfelelő politikai irányba kamatoztatod. Ezért segítek változtatni rajta ÉN! Ne haverkodj te ezzel meg azzal a blogossal, és akkor beviszlek a jó helyekre, bemutatlak nagy embereknek.
  • Én az anyatejjel szívtam magamba a Szakmát, szóval seperc alatt jobbat írnék, ha nem kéne egész nap kommentelgetnem. Nekem a legjobb mestereim voltak. 25 évig voltam gyakornok Havasúr mellett, és úgy kitanított a saját kezei által, hogy hálából odaadtam neki mindent, amit Baukó Éva nem!
  • Becses kommentem itt az első. Ja, meg a Dékás Marika fészbukos kommentjei fölöttem. Szabadverset írok minden posztod alá, leszarom, hogy éppen mi a téma, mindenki azt fogja olvasni alatta, hogy Döm-dö-döm! 
  • Olyan jó kis blog volt ez úgy 2009-ig, amikor minden elromlott, mert megrontotta a politika. Személy szerint semmi bajom a politizálással, ha a Fideszt bántjátok vele, de így szomorúan fogok távozni, amit évente ötször bekommentelek még 2011 óta minden évben, hogy elmegyek, ha nem lesz úgy, ahogy én akarom!
  • Sajnos már nem teszünk ki titeket ketrecbe. (Egy igaziba azért szívesen betennélek, te fasiszta szemétláda…) Személy szerint imádom a munkáitokat (mindig is gyűlöltelek, mert sokkal jobban írsz nálam), de az a helyzet, hogy az MSZP futtatta és finanszírozta blogok prioritást élveznek egy olyan színvonalas független szakmai infoportálon, mint a miénk. A maradék helyre meg a napisuna kell. Megérted, ugye?
  • Te nem is tudod, hol van a Nagy Béla tér, és így fikázod KariGerit? Ja, hogy úgy írtad meg, hogy ő nem tudja, de ezt nem vettem észre? Nem baj, mert ezt se vettem észre, de véleményem azért van, amit gyorsan be is kommentelek, hogy okosabbak legyük tőle mindannyian, így együtt!
  • Ja, és csak úgy mondom, hogy a kedvemért megírnak bármit a New York Timesban, persze, dehogy én küldöm be oda. Csak úgy rájönnek önmaguktól, szóval ehhez tartsd magad te provinciális mucsai szarmagyar!

Üdv: egy régi ügyvivő, akit jelenleg felfüggesztett az LMP etikai bizottsága, ezért a tartótisztje a Momentumhoz csoportosította át.

Barátilag: egy volt munkásőr.

Facebook hozzászólások

  Kurtz ezredes

Avatar

6 hozzászólás

  1. Avatar

    A barátilag szót egy kommentelő már kisajátította, talán le is védette, hacsak nem ugyanaz mind a kettő.

    • Avatar

      Szerintem,de.
      És ahogy eggyel alant olvasom munkásőr is volt.
      Ismerek egy ilyen nevűt illik is is a személylírás,hogy munkásőr volt,csak egytől félek!
      MINDEGYIKÜNK SZEMÉLYI SZFÉRÁJÁBAN TALÁLHATÓ EGY ILYEN.
      Az általam ismert,az nyugdíjas (diszpécser volt) és sakkozik.

  2. Avatar

    “Barátilag: egy volt munkásőr.”
    :oD

    Jáger tényleg munkásőr volt! Titkon még most is az, csak már nincs meg hozzá a géppisztolya…

  3. Avatar
    kara kozgun

    Hogyan kell újságot írni?

    (Ha igényt tartunk a megjelenésre)

    A legfontosabb a nézőpont megválasztása, a második a hozzáállás. A nézőpont ne legyen túl közeli, (mert kiderül, hogy rövidlátó az újságíró), meg elvész a részletekben.
    Legjobb, ha igyekszik felül emelkedni a kicsinyességén, hogy „rálátása” legyen a dolgokra. Figyelem! Gyakori hiba, és igen leleplező, ha az Újságíró csak az „orrát hordja fenn”. Ez kevés a rálátáshoz. A rálátáshoz sok munka kell. Olyan ez, mintha a tájon akar végiglátni az ember. Előbb fel kell mászni valamely magaslatra.
    A hozzáállás ne legyen túl közeli, bizalmaskodó. Könnyen baleset érheti az embert: egy ostoba kérdésért pofán is vághatják a kérdezőt. Másrészt álljunk annyira közel a kérdezetthez, hogy azt halljuk, amit mond, és ne azt, amit „hallani akarunk” Ezzel sok későbbi felesleges vitát elkerülhetünk. (Ha a kérdezett nem azt mondja, amit mi szeretnénk, próbáljuk a „szájába rágni” a mondandóját, vagy álljunk el a megírástól)
    A nézőpontunk legyen mindig pozitív. Igaz a negatív általában vonzóbb, de ezt egy képzett újságírónak le kell tudni győznie!
    Nagyon fontos a látásmód. Az egyenes, (igaz) látás nem célravezető. A ferde, (elferdült) nézés, a kancsalság, vagy a csőlátás, (azt meglátni, amit a főszerk. Látni, láttatni óhajt) előnyt jelent. Ha egyenesen nézünk, éleket látunk, a jelenség kiélezése, a probléma sarkítása kerülendő! Mert az élek, sarkak biztosan sértenek valakit. Igyekezzünk a dolgokat tágra nyilt, csodálkozó, (kicsit bamba) szemmel körüljárni. Így elérhetjük a megfelelő „felhomályosítást”, ami segíti a jelenség lekerekítését. A probléma körüljárásával eljutunk a tökéletes gömbformáig, amely már nem veszélyes, mert olyan unalmas, hogy senki el nem olvassa, és így nem sért meg senkit!
    Aminek mindenki örül. A kérdezett, hogy Ő segített elsimítani az ügyet, az újságíró, aki szép kereken megírta. A szerkesztő, aki az egészet a nyilvánosságon keresztül gurította, a veszélytelenség lomtárába. Úgy hogy az olvasó észre sem veszi a maga becsapottságát, legfeljebb hiányérzete, és a közélet szétrohadásának okain töpreng.
    1996. 03. 13.

    A „szövegszerkesztő” programozása

    Először beírjuk a memóriába a tabukat. Időnként elvégezzük a tabuknak a rendszer, és a tulajdonos változásnak megfelelő karbantartását.
    Másodszor kijelöljük a korlátokat, ameddig el lehet menni, (a papír szélén, és a mondanivalóval.) Harmadszor a főszerkesztő elvárásait, heppjét, értékrendjét, gondolkodásmódját, stílusát írjuk be. Negyedszer és utoljára nyomjuk be a közízlés feliratú gombot. Enter.
    A téma kiválasztása: lehetőleg aktuális legyen, (de nehogy lemeztelenítsen!) de nem lényegbevágó! Inkább csak érdekes, mint fontos. Az érdekes dolgokat igyekezzünk kiszínezni, a fontosakat elhallgatni. Az érdekes dolgok szórakoztatják az embereket, a fontosak idegesítik. Nekünk nem célunk az embereket idegesíteni, tehát a fontos dolgok kerülendők!
    A langyos kis csipkelődés a budideszka áráról, az üdvözlendő, óriási ötlet, (és emlékezetes a szövegszerkesztő számára), de kerüljük a kritikát.
    Az, hogy diplománk feltételez (né), a foglalkozásunk megkövetelné a független alkotó gondolkodást, azt sürgősen felejtsük el! A fizetést a szövegszerkesztésért adják, és egy jó géptől a jó, a programszerű működést várják el!
    Azt, hogy mi érdekli az embereket, azt mi döntjük el. Miről, mit szeretne olvasni az olvasó, az nem szempont. Annak eldöntése, hogy mi érdekli, az olvasót, és mit hozunk a tudomására, az egyedül a szerkesztő Úr (nő) joga! Egy szempont van: mit vár el, és mit enged meg a főszerkesztő. Mert ő adja az áramot a

  4. Avatar
    kara kozgun

    Hogyan kell újságot írni?

    (Ha igényt tartunk a megjelenésre)

    A legfontosabb a nézőpont megválasztása, a második a hozzáállás. A nézőpont ne legyen túl közeli, (mert kiderül, hogy rövidlátó az újságíró), meg elvész a részletekben.
    Legjobb, ha igyekszik felül emelkedni a kicsinyességén, hogy „rálátása” legyen a dolgokra. Figyelem! Gyakori hiba, és igen leleplező, ha az Újságíró csak az „orrát hordja fenn”. Ez kevés a rálátáshoz. A rálátáshoz sok munka kell. Olyan ez, mintha a tájon akar végiglátni az ember. Előbb fel kell mászni valamely magaslatra.
    A hozzáállás ne legyen túl közeli, bizalmaskodó. Könnyen baleset érheti az embert: egy ostoba kérdésért pofán is vághatják a kérdezőt. Másrészt álljunk annyira közel a kérdezetthez, hogy azt halljuk, amit mond, és ne azt, amit „hallani akarunk” Ezzel sok későbbi felesleges vitát elkerülhetünk. (Ha a kérdezett nem azt mondja, amit mi szeretnénk, próbáljuk a „szájába rágni” a mondandóját, vagy álljunk el a megírástól)
    A nézőpontunk legyen mindig pozitív. Igaz a negatív általában vonzóbb, de ezt egy képzett újságírónak le kell tudni győznie!
    Nagyon fontos a látásmód. Az egyenes, (igaz) látás nem célravezető. A ferde, (elferdült) nézés, a kancsalság, vagy a csőlátás, (azt meglátni, amit a főszerk. Látni, láttatni óhajt) előnyt jelent. Ha egyenesen nézünk, éleket látunk, a jelenség kiélezése, a probléma sarkítása kerülendő! Mert az élek, sarkak biztosan sértenek valakit. Igyekezzünk a dolgokat tágra nyilt, csodálkozó, (kicsit bamba) szemmel körüljárni. Így elérhetjük a megfelelő „felhomályosítást”, ami segíti a jelenség lekerekítését. A probléma körüljárásával eljutunk a tökéletes gömbformáig, amely már nem veszélyes, mert olyan unalmas, hogy senki el nem olvassa, és így nem sért meg senkit!

    Hozzáírva 2008 az, hogy az ilyen szempontok szerint írott újság a kutyát nem érdekli, az elő állítókat láthatóan nem zavarja, a példányszám csökkenést betudják az olvasók elszegényedésének, az eszükbe sem jut, hogy ők személy szerint megvennék-e az üres újságot?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük