Hangyageneráció

Komolyan, de most komolyan, szóval ko…mo…lyan nem tudtam volna elképzelni, hogy lehet egy Hír Tévés szintjétől lejjebbre süllyedni. Hát… lehet.

A kirúgott hírtévés szintje kábé úgy néz ki, mintha a verem alá még egy mély gödröt is ástak volna, csak úgy a vicc kedvéért, hogy oda pakolják azt a sok szart, amit már a verem is szégyell. Mert adódik a kérdés, hogy miként, és úgy évente az ember hányszor cserélhet világnézetet?

Péterfi Judit igen sokszor.

Kormánypártiból jobboldali ellenzéki, jobboldali ellenzékiből pszeudobal ellenzéki, majd végül… a szombati tüntetéssel csúcsra(le)járatva magát, mindenki ellen mindenkivel összefogó nulloldali ellenzéki.

Na és mit csinál egy valódi, igazi nulloldali? Természetesen dicsér. Mégpedig azt dicséri, aki az ő ellenségeit szidja. Mármint azokat, akik az egyik pillanatban még a barátai voltak, de miután üzletember főnöke úgy dönt, hogy fejeket nyeseget, hirtelen ádáz gyűlölőivé válik öt perccel ezelőtti kollégáinak.

Hirtelen nem is tudom, hogy ez inkább borderline, vagy bipoláris személyiségzavar, avagy hagyjam a picsába a pszicho dumát (legfőképpen azért, mert nem értek hozzá), és csak jelentsem ki, amit akarok. Mert hát az emancipáció zenitjének idején csak nem veszik nemi bizgatásnak, ha azt mondom egy tehetségtelen nőről, hogy tehetségtelen nő.

Mást meg minek mondani? A style, a külalak, az önmaga és a csatorna által épített brand szeretete vagy utálata ízlés dolga (v.ö. dugnám, mint cigány a lopott biciklit vs. bottal nem piszkálnám). Ahogyan az is egy szubjektív vélemény, hogy néha az arcba nyomott botoxból a kevesebb, míg a fejbe nyomott tudásból a több a jobb.

De hogy valaki a kirúgása utáni napokban hirtelen kisétáljon tüntizgetni, s mint valami éltesebb tyúkanyó, a Rékasi gyereket és anarchista lófaszjóska brancsát kezdje el tutujgatni, az már valamiféle extra perverzitás.

Attól már nem a gyomrunk fordul fel, hanem a belünk fordul ki.

Mert hogy ezt a felvonulgatósos Z-generációt, ezt biza rendesen le kell cidázni emocionálisan. Ami amúgy rohadtul nem is egy generáció, hanem annak csupán néhány egyede, tehát a generáció generációszegmense.

Z a hangya után szabadon, egy Hangyageneráció.

Akik időnként, mondjuk szombatonként kimásznak a parketta résein át a szabadba, és teleugatják a világot azzal, hogy a parketták közé rést kell tenni, amin majd ki tudnak mászni. Péterfi Judit pedig, akár egy hangyakirálynő, ott páváskodik közöttük, azzal a provokatív attitűddel, amivel anno hírtévés korából még simán a fejünkre olvasta, hogy ők ott igazat mondanak. Nyilván ennek nem az ő igazságuk volt a fő mondanivalója. Hanem, hogy mi, a többiek, bezzeg ordas nagyokat hazudunk, s fingszagú szánkból csakúgy ömlik a NER ízű propagandahányadék.

Ehhez képest mi kurvára ugyanazt mondjuk most is, mint tegnap, vagy egy hónapja, vagy egy éve.

Szóval amíg Péterfi Judit hol ide, hol oda dőlt, s mosolya hol kisimultabbá, hol patetikusan semmitmondóvá vált, addig mi rezzenéstelen arccal, némán figyeltünk. Figyeltük, hogy hová aljasulhat egy olyan, önmagát oknyomozó riporternek csúfoló újságíró, aki az anyagi jólét érdekében bármikor képes elárulni kollégáit. Nem, nem a nézetbeli különbségekről van szó. Hanem, hogy ebben a mi kis kígyózó kígyóktól hemzsegő országunkban kígyót, békát mond ránk, csupán azért, hogy állását megtarthassa.  

Na, de most végre megtalálta a maga feladatát. Embernek ugye, olyan, amilyen (mint már mondtam, ízlések és pofonok). Riporternek ugye, meg igen kaksi. Tehát marad az önmaga okán való villogás. Ez mostanában úgy valósítható meg a legkönnyebben az embert megtámogató csatorna nélkül, hogy odamegyünk, ahol a történések zajlanak. Judit esetében, ahová a Zsebibaba (vagy mi a faszom) gyerek elréved. Aztán ott megigazítunk egy-két kitűzőt, eldumcsizunk néhány komcsi kis gecivel, akik „Orbán egygeci” táblákat visznek, beállunk félig pucsító ribancpózban szelfizni két pelyhes tökű kamasszal, azt #hellojónap! Mi vagyunk az oknyomozók, mi vagyunk az újságírók, mi vagyunk a riporterek.

Mert ezek a faszagyerekek amúgy, akikkel Judit anyu masírozik, ezek a zégeneráltak ilyen okosságokat mondanak, hogyaszondja:

“Sokkal feszültebb a társadalom ma, mint 2006-ban. Ha a hatalom reálisan gondolkodik, itt akár polgárháború is lehet.”

Mondják ezt azok a nagyon bölcs fiatalok, akik 2006-ban még rövidnadrágos fostalicska orrtúró kis porbafingók voltak. Hogy a legújabb kétharmad veszélyesebb a közre nézvést, mint Gyurcsány őszödi beszéde.

Most erre mit lehet mondani? Kábé semmit.

Ha csak annyit nem, hogy mindenki elmehet a jó édes veszprémi nagynénikéje ótvaros nagy privátszférájába! 

Ja, igen! Péterfi Judit egy petesejt!

***

 (Forrás és fotók:

https://www.facebook.com/privatszfera/

)

Facebook hozzászólások

  Nahát

5 hozzászólás

  1. A Senkik százada (vers 2016.)

    Ha nem értesz semmihez,
    Te vagy a sztár,
    Ha ripacskodsz ezerrel,
    Média szám.

    Ha nem tanulsz rendesen,
    Oktatod hát,
    Ha hazudsz és elemzed,
    ‘Szakértesz’ lám.

    Ha hamisítsz tényeket,
    Te vagy hír cár,
    Ha gender vagy, s szemtelen,
    Tüntetni jársz.

    Ha bűnöst mind felmented,
    Bírónak állsz,
    Ha korrupt vagy, nemtelen,
    Nem érhet kár.

    Ha dolgozol rendesen,
    Csak nyomor vár,
    Ha adót csak te tejelsz,
    Pénz nekik jár.

    Ha fiadat neveled,
    Elveszik már,
    Ha buzinak gyerek kell,
    Ő lesz a gyám.

    Ha igazad keresed,
    Fasiszta vád,
    Ha jogod már nincs neked,
    Halálra vágysz.

    Ha élted nem élheted,
    Húr pattan ám,
    Ha felkapod fegyvered,
    S nem tűröd már…

    E mocskos kis senkikre
    Rossz világ vár!

    • Fábián Ferenc

      Akár Szabó Dezső is írhatta volna a verset 80 90 évvel ezelőtt. A friss nyomdafesték illata a monitorról is orromba csapott: a világ mindig mai világ volt…

  2. 2006-ban a Z generáció a bilin ült és azon a kérdésen töprengett,hogy abba,vagy a nadrágjába csináljon! Miféle emléke lehet az akkori állapotokról egy még most sem felnőtt egyednek? Ez a Zsebike beszél mindent össze-vissza,mert viszketeg és a libsik teret is adnak neki. A többi kamasz meg megy utána.fel sem fogva azt,hogy kiskorúak és még nincs választójoguk.Tehát beleszólásuk sincsen a dolgokba.Ez a bányarém “riporter” még kavar,talán valaki megsajnálja és ad neki műsort. Remélem nem.

  3. Kis önjelölt mikiegerek, azt sem tudják, hogy mit akarnak. Valamelyik nagyonfüggetlen NGO támogathatja őket.
    Egy mások által létrehozott világban élnek, visszaböfögik azt amit az érzékenyitő tréningeken beléjük sulykolnak.
    Adjuk össze, majd turmixoljuk a következő kis nullaméterek szövegeit: rékasi zsebibaba, cicatulajdonos zsebforradalmár, vörösdani klón,a kockásinges kis szemüveges, független diákparlamentes macskajancsi!
    Majd adagoljuk ezt turmixot olyan szegény kutyáknak, akiket el kell altatni! Azt hiszem az állatvédők tiltakozása miatt ezt az ötletet el kell vetni, mert a kutyák mást érdemelnek!!!

    Igazi kunbélás ill. vörösdanis utánpótlás, szerencsénk csak az, hogy ahányan vannak annyifelé huznak.
    Az az érzésem, hogy a nagyondemokratikus ellenzék is kezd rugalmasan elszakadni tőlük, nehogy már ők mondják meg, mi legyen mandátumokkal és ezáltal a 4 évre kijáró pénzecskékkel!
    A botoxos, önmagába szerelmes, alányalós kálmánszolga-klón pedig szánalmas megélhetési médiamunkásnő.

  4. Fábián Ferenc

    Akár Szabó Dezső is írhatta volna 80 évvel ezelőtt. Érdemes olvasgatni, még nyomdafesték illatú…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.