Így tanítanak gyűlölni a liberálisok II.

Folytassuk hát a 168 óra és a CEU közös szomorújátékának elemzését, hátha megtudjuk, miért a magyar a világ legmegátalkodottabb nemzete, miért van az, ha magyar szót hallanak Timbuktuban, a földre köpnek!

Ötödik esettanulmány

„A vietnami Linh rózsaszín szerelmes történetet ígért egy lányról és egy fiúról, akik megfogadták egymásnak, sohasem válnak el. A szép vietnami szerelem történetében nemcsak az volt a szereplők között a különbség, hogy az egyik északról jött, a másik délről. Az is, hogy a lány földműves családja szegény volt, a fiú értelmiségi szülei meg gazdagok. A lány édesanyja baromfitelepen dolgozott, a fiúé egyetemi katedrán. Kapcsolatukkal mindenki szembefordult.

– Azt mondták a szüleink: nem. Azt mondták a rokonaink: nem. Azt mondták a barátaink: nem. – Linh szeméből patakzottak a könnyek, de folytatta a CEU nagytermében. – És feladtuk. Elengedtük egymás kezét.”

Életszerűség: 0

A vietnami Linhben egy romantikus költő veszett el, valószínűleg azért, mert a verslábak helyett buzipropagandával foglalkozott iskolás korában, hogy aztán a CEU-n vesztegesse el tehetségét végleg. Szépíróként még befuthat, de a vietnámi csirkeüzem udvarán játszódó kortárs Rómeó és Júlia talán nem a legérdekesebb téma 2018-ban. Ugyanezt a történet Paksi Endre zenés tolmácsolásában javasoljuk megtekintésre és -hallgatásra!

„Külön világban léteztek
A fiú a mélybõl érkezett
Ahol minden szónak súlya van
Hol a holnap mindig bizonytalan

A lány egy öntelt világból
Hol gyûlölt szó a Rock n Roll
Hol pénz és érdek szabja meg
Mit tehetsz és hol a helyed”

Érdemes figyelni arra, hogy az amúgy íróként is egészen kiváló Paksi Endre fordított felállásban milyen szépen, költői képekkel gazdagon illusztrálva meséli el ugyanezt a történetet. Endrénél persze magyarok a szereplők, így a fiú nem utazik külföldre a szülei pénzén felejteni és közönség előtt rinyálni, hanem lebicskázza a fatert és viszi a nőt. Ráadásul a helyszínt sem helyezte kulisszahasogató egyszerűséggel egy csirkegyár üzemi étkezdéjébe. Érdemes tanulni a jobbtól, elvégre a vietnami Linh is ezért jött Magyarországra Vietnámból

Áldozatiság: 0

Noha férfiként minden kihagyott numerát tragédiaként élünk meg, de azért mégse a világvége a vietnámi csirkeüzem hátsó udvarán szövődött, de beteljesülést nélkülöző szerelem. A vietnami Linh-t szülei Magyarországra küldték, de valószínűleg nem is sejtik, hogy a nehezen élére állított đồngjaikat fiúk nyilvános sírásokra használja tanulás helyett.

Hatodik esettanulmány

„Imre esete egy meleg csókkal kezdődött, amire egy buli utáni éjjelen került sor a cigarettabolt előtt. Ő barátjával kint maradt, míg ismerősük bent vásárolt. Egyszer csak három fiatalember gyűrűjében találták magukat, az egyiknél baseballütő volt, és veszedelmesen felemelte.

– Na, buzik, most ráfizettek! – mondta lassan, majd hárman háromféle módon gyalázták a két diákot. Imre hidegvérrel a rendőrséget hívta. Nem jöttek, a három támadó pedig csak nevetett és tovább mocskolták őket. Három hívás és fél óra kellett, míg végre megjelent a rendőrautó.”

Életszerűség: 5

Az életszerűségre kiadható 10 pontból 5-öt azért mégiscsak megérdemel Imre, akinek esete egy meleg csókkal kezdődött, mert többé-kevésbé tényleg megtörtént esettel sajnáltatja magát. 2013 óta ezt meséli minden szembejövőnek Imre, akinek esete egy meleg csókkal kezdődött, és roppant vicces, hogy a CEU van annyira toleráns, hogy mai napig tátott szájjal (khmm, ez most illendő volt?) hallgatják. Igaz, 2013-ban még csak a bolti eladó volt bézbólütővel felszerelkezve, és ők voltak a hárman, mint triplabuzik és estek egymásnak szegény dohánybolti eladó szeme láttára. Azóta a történeten kicsit javított, már hárman támadták meg őket. Viszont a rettenetes atrocitásnak köszönhetően Imre, akinek esete egy meleg csókkal kezdődött, a mai napig egyetemi hallgató lehet, pedig 2013-ban már hallgató volt valamelyik londoni intézetben az angol, de amúgy finn is pasikájával.

Áldozatiság: 2

Senkinek nem kellemes, ha lebuzizzák, viszont ezt ügyesen el lehet kerülni azzal, ha valaki nem buzi. De legalább nyilvánosan nem akarja leszopni a Párját. Vagy Párjait. Persze ugyanez a forgatókönyv időről időre előkerül, legutóbb a Könyvtár Klubbot hurcolták meg amiatt, mert két egymásnak eső, az asztalon kúrni kezdő nőrfire (= csúnya, férfinak látszó, eredetileg nőnek született lények) rászóltak, aminek köszönhetően másnap teljes fegyverzetben jelent meg az összes jogvédő. Az egész persze arra ment ki, hogy az üzlethelyiség bérlőjét kellemetlen helyzetbe hozzák, és később az egyetem másnak adhassa ki a belváros egyik legforgalmasabb kocsmáját. De ez csak egy pletyka…

Imre, akinek esete egy meleg csókkal kezdődött, a folytatásra már így emlékszik:

„– Ezért akar feljelentést tenni, amikor alaposan meg sem verték?

– kérdezte hitetlenkedve a fiatal rendőr. – Magukat fogom bevarrni közszeméremsértésért! Nem jogellenes baseballütőkkel mászkálni. Értve vagyok?

Imre azonban nem tágított, erre felvették feljelentését. A fiatalember még tüntetést is szervezett a rendőrség elé.”

2013-ben még máshogy mesélte mindezt. Akkoriban a rendőrök a dohánybolti eladót biztatták arra, hogy közszeméremsértés miatt tegyen feljelentést, és a bézbólütőt is az eladó forgatta, akit később sikeresen ki is rúgatott a buzilobbi. Tényleg, Imrével, akinek esete egy melegcsókkal kezdődött, történt bármi érdemleges azóta?

A vonatkozó és részletes kérdezz-feleleket pedig itt találják a tisztelt érdeklődők: https://polgarda.blog.hu/2013/08/23/az_ev_leggatlastalanabb_mediagecije_steiner_kristof

Hetedik esettanulmány

„Néha jobb nem észrevenni az agressziót, túllépni rajta. Ezt vallja a venezuelai Luis, akit a 47-es villamoson migránsozott egy félrészeg nő. Az egyetemi tanár próbált nem reagálni, de végül kibökte:

– Tudja, Árpád is migráns volt, meg mind a hét vezér.

A nő meghökkent, amikor magyar szót hallott a korábban angolul telefonáló férfitól, de feltalálta magát.

– Barátocskám, te nem is migráns vagy, hanem cigány.”

Életszerűség: 0

Hetedik monológunk főhőse régi ismerősünk, Luis, aki hosszú évekkel ezelőtt érkezett Venezuelából és aki korábban egy állítólagos ferde pillantás miatt bőgte el magát. Újabb kalandja a 47-es villamoson érte utol, ahol egy félrészeg nő lemigránsozta, ami elképesztő trauma lehet egy migráns számára. (Ha ezt tudja, lehet, el sem indul…) A mucsai magyar nő nyilván nem beszél nyelveket, de mégis felismerte, hogy Luis angolul beszél, ahogy a magyarok nem tudnak, tehát teljesen életszerű, hogy meghökkent, amiért az angol szót magyar követte!!444!!! A fogalmazás ezen részén már éreztük, a hópelyhecskéink fantáziája viszonylag szűk keretek közt tombol, hiszen semmi olyat nem tudtak eddig kitalálni, ami minimálisan is meghaladná Kunhalmi Ágnes Soros-plakátok kapcsán tett intéseiben foglaltakat.

Áldozatiság: 0

A 47-es villamos a belváros belvárosában jár, ritkaságszámba megy a magyar szó. Tömve van turistával, így aki egy megmagyarázhatatlan migrizéses abúzus vétlen áldozata, az is hirtelen a többség oldalán találhatja magát. Legközelebb egy sárga busszal próbálkozzon az Ormánságban, ott nem csak migrizést, hanem bicskát is kaphat. De mindenképpen külföldiül beszéljen, különben nem szúrják ki a helyiek!

Nyolcadik esettanulmány

„Bruno albán. Kiskamaszkorában rettenettel fedezte fel, hogy a férfiakhoz vonzódik. Egy országban, ahol az a férfi, aki macsó. Aki férfinak született, és nem macsó, az nincs. Elhatározta, ő is igazi, kemény férfi lesz, mint a többiek. Feleséget vesz majd, aki sok gyereket szül neki. Amerikába ment tanulni. Összebarátkozott egy kanadai lánnyal. Megtanulta, neki nem lehet nő a párja. Vállalnia kell magát, nem bujkálhat, nem viselhet álarcot. Lesz, ami lesz, otthon, Albániában is. Ezért, ha már itt áll ez a tükör, ennek az elhatározásnak az emlékére ő most levágja a szakállát, ami mögé eddig elbújt. És felzümmögött a villanyborotva.”

Erre sajnos képtelenek vagyunk bármit írni, annyira zseniális. Na, jó, csak annyit, hogy Bruno, aki kiskamaszkorában rettenettel fedezte fel, hogy a férfiakhoz vonzódik, egy olyan országban lett elég bátor, hogy felvállalja magát, ahol állítólag dúl a fasizmus.

Facebook hozzászólások

  Piréz Róbert

Piréz Róbert
"A bloggolás a háború folytatása más eszközökkel" Robert von Pirezewitz

4 hozzászólás

  1. Két dolog kiviláglik ezekből az esettanulmányból:
    Egy: Hogy úgy látszik ahonnan jönnek ezek az izék, ott még ép erkölcsű és normális emberi lények élnek.
    Kettő: viszont Európát, benne kies hazánkat nézik pöcegödörnek, eme “csírák”, ahol biztonságban, kényelmesen megélhetnek valószínűleg a mi pénzünkön.

    De lehet, hogy egy harmadik tanúság is levonható. Vagyis ki kéne cserélni ezt az “írót” aki szájába adja e félresikerült fehérjehalmazoknak a panaszlitániát. A “tehetségtelen bőgatyás, fütyülőbarackos magyar mucsaiak” tömegei is különb sztorikat írnának egy középiskolás magyar irodalmi dolgozatban.
    Igaz, ők valódi egyetemre is járnak, nem szorulnak rá holmi libsi diplomagyárakra.

  2. Negyedik tanulság: A “sérelempolitika” visszaüt. Ha sérelmezel valamit és annak nincs jelentősége, akkor azzal egy egész csoportot bélyegzel meg alaptalanul úgy, hogy az a csoport ezt meg fogja jegyezni, figyelembe fogja venni a veled való kapcsolatban. Azaz a saját helyzeted nehezíted. (Ahogy pl. látható, hogyan üt vissza a #metoo a nőkre is.)

  3. Biztos,hogy nekünk tűrni kell azt,hogy Szodoma Magyarországra költözött ? ! A legvalószínűbb a történetekből az,hogy egy albánt Brúnónak hívnak.

  4. A balliberálisokat megismerni – el kellett jutni a rendszerváltásig. A négyigenes blöff és a taxissztrájk, majd utána a besorolás a szocik utódpártjához, mindent megmagyaráz a libsik jelleméről. A tükörből nézett tolerancia és most legújabban a gender agymenés letarol minden mást a köreikben. Miért tűnt el az SZDSZ? Szégyellték magukat?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.