Kampányüzemmódba kapcsolt Facebook – Bevezetés a virtuális sztálinizmusba

Azt eddig is tudtuk, hogy a Facebook pont annyira ideológia-és politika-semleges, amennyire kimért és tárgyilagos lehet mondjuk egy Sas-kabaré, de a héten előadott időutazással minket is meglepett. Olyan lendülettel kezdtek neki a „közösségi irányelvek” gumiszabályát megsértő személyeket, oldalakat és kommenteket törölni, mintha nem lenne holnap. Nagy Lajos nem kelt át a Száván ekkora lelkesedéssel, mikor a boszniai hegyekben próbált eligazítást tartani a Szentháromságról a bogumil fejecskékben.

Szögezzük le, a Facebook nem cenzúrát, hanem klasszikus autodafét gyakorol; a kifejezés „legnemesebb” értelmében. Az eljárásuk ugyanis – a bizonyítási szakasz helyébe léptetve – színjáték, ami nem a szabályok kikényszerítésére, hanem a tévelygő eretnekség kigyomlálására irányul. A végeredmény pedig az ítélet, ami kivétel nélkül a virtuális halált jelenti, azaz, a kipécézett delikvenst évekre letiltják (persze havonta megismételve a színjátékot), az oldalakat pedig véglegesen törik.

A fellebbezésre ugyan lehetőséget adnak, de az pusztán formalitás, része a színjátéknak.

A Facebook ámokfutása szorosan összefügg az EP-választásokkal. Kampány van, és egy kampányban könnyen versenyelőnyre tehetnek szert azok az erők, akik ugyanabban a nyomsávban haladnak nagy erőkkel a szebb jövőbe, ahol az önmagukat a progresszió élharcosának kinevező techóriások vívnak ádáz küzdelmet a maradi lakossággal. Az olyan tartalmak, amik nem vágnak egyben a színes, szagos társadalmak ábrándjával, a világkormányzással és a szivárványos életmóddal, azokat minden fenntartás nélkül eltávolítják, természetesen olyan vádak kíséretében, mint a gyűlöletbeszéd, vagy a fent említett, meglehetősen slendriánul definiált „közösségi szabályok” tiszteletben nem tartása.

A Facebook sokáig csak ugyanazt a hibrid diktatúrát gyakorolta, mint az Európai Unió. A jog, a szabályok, az irányelvek köntösébe bújva próbálta ráerőltetni politikai elképzeléseit a felhasználóira, miközben – természetesen – meg is lopta őket. Ez a technika nyugaton talán még működik, de Kelet-Európában, ahol a sorok között olvasás képességét az anyatejjel szívtuk magunkba, hatástalan maradt. Tökéletesen lényegtelen, ha nem lehet leírni a buzi szót, mert akkor írunk búzziesrácot. Vagy egykedvűen alkalmazzuk az LMBTQRSTvégtelen sportkör pc tolvajnyelvét, még kikacsintani se kell. Idáig ez úgy működött, ahogy szüleink éltek a Kádár-rendszerben. Alábuktak, kibekkeltek, felmondták a leckét, de magukban röhögtek, a foximaxik nyelvét úgy használták, hogy a kevés elkötelezett kommunistán kívül mindenki pukkadozott a röhögéstől.

A Nagy testvér érezte, hogy feszegetik a falansztert, és a Nagy Testvér elszabadult.

Az adatok lopása, gyűjtése és rendszerezése lehetőséget adott nekik a nyílt (noha virtuális) diktatúra bevezetésére. Az évek alatt felgyűlt like-ok, kommentek, privát beszélgetések elemzései, a feltárt baráti hálózatok olyan bizonyítékok, amiért egy sztálinizmusban edződött belső elhárítással foglalkozó szakmunkás a saját (illetve mások levert) veséjét adta volna. Létrehozták a politikailag megbízhatatlanok és az ellenséges ideológiai tevékenységet kifejtők kategóriáit, és a megjelölteket a jórészt a sosem pihenő algoritmus rendszeresen rajta is kapja a szóbűnözésen (például leírta azt a szót, hogy köcsög, és ez a „fasiszták” esetében akkor is főbenjáró bűn, ha mondjuk a bolti eladó udvariatlanságát írta le a kifejezéssel). Ugyanezeket a szavakat egy nem megjelölt személy nyugodtan használhatja. Vagy, amennyiben a MI gyengének bizonyul az antifasiszta küzdelemben, akkor Soros-közeli, részben magyar aktivistákkal telepakolt NGO-k szorgos munkatársai kézműves cenzúra-manufaktúrája tereli a delikvenst a helyes mederbe, azaz, küldi a virtuális Gulágra.

Ma már elkövetni sem kell semmit ahhoz, hogy valakinek töröljék az oldalát vagy permanens tiltást kapjon. Elég az, ha tudják róla, hogy „fasiszta”. Bizonyítékot meg majd gyártanak hozzá; ahogy azt a legsötétebb sztálinizmusba tették szellemi elődeik.

Jó, hát akkor itt fogunk élni – idézték a Megáll az idő kulcsmondatát a szomorkodó haladók áprilisban, miközben diktatúrásat és elnyomottasat játszottak a szabálykönyvnek tekintett felnőtt színezőjükkel. Mi meg nem fogunk itt élni, minket elvisznek; egyelőre még csak virtuálisan, köszönhető azoknak a csodás kétharmadoknak. 

Facebook hozzászólások

  Nyilvánvaló Kapitány

Avatar

11 hozzászólás

  1. Avatar

    Springer Botond: hadd legyek kemény, hogy átmenjen. Ne légy marha! Most éppen mit csináltálszerinted amikor a kommentedet a FB usereddel írtad?

  2. Avatar

    A Szovjetúnió megszállt, kifosztott bennünket, nem lehetett védekezni ellene. De a Facebook használata mióta kötelező?

  3. Avatar

    Emberek!!!
    Sokkal rosszabb a helyzet, mint amiről a cikk szól! A cikk azt állítja, hogy a kampány alatt, politikai alapon egy multi-közösségi portál…
    Igen. Ez logikus! Embereket korlátozni a kommunikációban, mert “rosszul” politizál…
    De ez nemcsak a facebook eszköze!
    Az emberi gondolkodás kézben tartása, problémák eltüntetése, nemcsak aktuálpolitikai kérdésekre korlátozódik!!!
    Számomra a legszembetűnőbb, legmegdöbbentőbb példája egy politikamentes telekocsi vállalkozás, az Oszkár!!!
    Ügyes webes felületen lehetőséget biztosít ahhoz, hogy az autós meghirdesse a szabad helyeit, az utazni vágyó pedig tudjon helyet foglalni. Ez így (ideális esetben) jó, olcsó, kényelmes. Az app és a webes felület tényleg profi…
    Csakhogy ezen felület szolgáltatója, istent játszik! A rendszeren belűli üzeneteket cenzúrázza! Ha úgy dönt blokkolja! A fórumon a kínos kérdésekkel, problémákkal foglalkozó kritikákat törli. Sunyi büntiket alkalmaz (a megbüntetett tájékoztatása nélkül) és lehetne sorolni a kényszerített véleményformálás eszközeit. És nem valószínű, hogy az üzleti érdekei miatt. Látszólag paranoid-skizofrén magatartásnak vélhetné az ember, de nem az! Bár magyar és sikeres vállalkozás, azóta váltak ilyenné, amióta erős pénzügyi támogató karolta fel a vállalkozást!

  4. Avatar

    Springer Botond(fb)!
    Ellentmond önnek az a tény, hogy a fb-ról írt ide, a Tutiblog-ra. 🙂

  5. Avatar

    Kurvára nem érti senki a lényeget. A faszbúk egy magáncég. PONT.

    Ki nem szarja le, hogy cenzúráznak?

    NEM KELL ELFOGADNI SZTENDERDNEK. NEM KELL A FASZBÚKOT TEKINTENI A KOMMUNIKÁCIÓS PLATFORMNAK.

    Ha az internetet cenzúráznák, na az baj lenne. De a faszbúk kit érdekel?

    Ja, hogy fostok ott nem megjelenni, mert “mindenki ott van”?

    Egyrészt ez egy téveszme, másrést nem kellett volna baleknak lenni. Oda se kellett volna menni, meg kellett volna fogni az embereket addig, amíg lehetett.

    MINDEN ON ÉS OFFLINE ESZKÖZZEL le kéne az embereket szoktatni a faszbúkról, nem csinálni oda ingyen (cenzúrázható) tartalmat és saját weboldalat reklámozni.

    • Avatar
      csakafidesz

      Az internetet is figyelik és cenzúrázzák. Persze nem ilyen átlátszóan. Lényegében az internetes szolgáltatók mindent el tudnak érni, el is érik, de csak lemaszkolják. A mostani bejegyzés is örök időkre megmarad, és van hozzá normális ésszel szinte fel sem fogható kapacítás. De ha el akarják tüntetni akkor rátesznek egy maszkot és csak azok férhetnek hozzá akiknek megengedik.

  6. Avatar

    Épp ezt az üzenetet kaptam pár órával ezelőtt:
    „A Facebook karbantartás miatt átmenetileg nem érhető el, de pár percen belül helyreáll. Amíg vársz, tudj meg többet arról, hogy miért látod ezt az üzenetet. Köszönjük a türelmedet, míg fejlesztjük az oldalt.”
    De meg vagyok nyugodva. Tudom, hogy nem ellenem, hanem értem jött a virtuális nagy, fekete autó.

  7. Avatar
    csakafidesz

    A jereváni rádió egy időben érdekes volt. Mára kiderült, hogy ugyanolyan hazug volt, mint az összes rádió. Anno én kétfelől tájékozódtam, erre 1968-as prágai díszszemle során szoktam rá. Balkézfelöl volt a Magyar Nemzet, jobbkézfelől a NZZ. =Neue Zürcher Zeitung. (Igen, a munkakörömnél fogva hozzáférhettem.) Egyiknek se hittem igazán, de valahol azért a kettő együtt már képet adott.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük