Oktatásegészségügy – avagy az ellenzék stílust váltott?

Az elmúlt nyolc év elhibázott gyurcsányi…., vagyis ellenzéki kommunikációjában minden héten megjelent az oktatás és az egészségügy. A körülmények ismertek, az eredmények is – kétszer kétharmad. Az ellenzék egész egyszerűen nem ért el eredményt. Különös? Nem. Kormányzati kommunikációs érdem? Nos, részben. Nem arról beszéltek ugyanis, ami eljutott volna a polgárokhoz.

Szinte az elmúlt 8 – 9 évben minden héten szóba került az ellenzék majdnem minden megszólalásában az immáron nyugodtan csak “oktatásegészségügy”-nek nevezett terület. Az egyetlen valódi balhé 2015-ben volt, amikor a tanarak az utcára mentek, mert hát, nos számos probléma után egész egyszerűen nem kaptak időben fizetést. Ez nem tűnt túl okos húzásnak a közigazgatás részéről, az akkori államtitkár asszony el is vitte a balhét, de azóta lecsillapodtak a kedélyek, majd mostanra új erőre kapott a támadási hullám.

Csakhogy a múlt pár hét óta már hat is a polgárokra és a kormányzó párt népszerűségére. Miért?  

A dolog jellemzően a New York Times – (nak hazudott, valójában magyar forrású) cikkénél tűnt fel, vagyis lett markáns, és azóta az ATV, Index, egyebek műsoraiban, tudósításaiban és számos más cikkben megfigyeltem a szóhasználat változását, és visszanézve, már korábban is elkezdték használni – a kampányban is. Nem egészségügyről beszélnek. Nem az oktatásügy van terítéken. Kórházak és iskolák. Nem szakklinikai rezidens és aneszteziológusról, hanem orvosokról szól a mese. Nem pedagógusok a cikkek célpontjai, illetve a megvédendő csoport, hanem a tanárok.

Nüansz?

Nem. Nézzünk rá a dologra egy kicsit mélyebben!

Tehát miről beszélnek az emberek? Mit keresnek az emberek, ha valami érdekli őket? Nem az oktatást, hanem az iskolát. Eddig az összes ellenzéki támadás, amikor az oktatás szót használta az ellenzék: hivatali nyelvezetben íródott. Jellemzően a sok milliárdot így vontak ki, úgy vontak ki, kezdte el az ellenzék, majd a kormány jött, és válaszolt, hogy a még több sok milliárdot így költöttek, úgy költöttek, ennyi projekt, annyi projekt… Lefordítom: oktatás (valami távoli), sok milliárd (elképzelhetetlen összeg), projekt (valami pályázat? Valami izé?). 

Az egész kommunikáció és vita egy értelmiségi szférában zajlott, öltönyös emberek között, akik közül a tetszőleges pártszimpátia alapján valaki nagyon mérges volt, esetleg használt bulváros jelzőket a diskurzusban. Mondjuk így. Tragikus helyzetben az oktatásügy! Brutális megszorítás az oktatásügyben. A jelzős szerkezet persze felhívja a figyelmet valamire, de lényegi kérdést nem feszeget az agyunkban. Tehát alapvetően a dolog valami távoli. 

Kérdezzük meg tehát magunkat: hatékony volt az ellenzéki kommunikáció? Nem. A kormányzati válasz lett volna zseniális? Még az is lehet, de alapvetően az oktatásról szóló vita messze van. Nézzünk is rá azokra a pedagógusokra!

Hát, bizony kétszer annyian keresik azt, hogy tanár, mint, hogy pedagógus. 

Tehát, ha ellenzéki képviselőnk leírja, hogy az oktatási rendszerben pedagógushiány van: távoli valamiben történik valami. Az államtitkár válaszol: az oktatási rendszerben a szociológiai sajátosságok alapján, így például a népességfogyás és egyéb demográfiai folyamatok miatt éppen elégséges pedagógus van, és ráadásul periodicitás is van a dologban, ami rendezésre kerül. Nos, a távoli valamiben nem az a valami történik, de még hivatalos is.   

Ha viszont azt kérdezi: miért nincs az iskolákban tanár? Nos, ezt értjük, és látjuk is. Az államtitkár pedig válaszol, hogy ennyi milliárd, annyi milliárd. Azzal annyira nem győzött.

Ez történik az egészségügyben is 

Eddig az egész diskurzus az egészségügyről szólt a közbeszédben, a kormányzati és ellenzéki narratívában. A kormányzati kommunikáció állított, az ellenzék tagadta (vagy fordítva). Nézzük csak meg, miről is beszélnek az emberek!

Jellemző példa, jó ellenzéki bulváros stílusban: brutális forráskivonás az egészségügyi rendszerből!

Valami címlaposnak hitt figyelemfelhívó jelzős szerkezet – arról ami alapvetően nem érdekel – vagy érdekel(ne) de nem erről szól a közbeszéd, nem így beszélünk. És jött az államtitkár, hogy ennyi milliárd, annyi milliárd, és olyan projektek, amelyek… Nem folytatom. Egy értelmiségi diskurzus, valamilyen messze levő rendszerben egy nagy egészben. Messze volt, nem hatott.

De, hogy már nincs vécépapír a kórházban???

Felháborító!

Uff, én beszéltem!

Facebook hozzászólások

  Templomhegyi Nyerőkő

Avatar

11 hozzászólás

  1. Avatar

    Remélem ezt, és az előző cikkedet is eljuttatod a megfelelő szintekre, mert a fidesz kommunikációját MI az olvasók nem tudjuk megváltoztatni. Ellenben 2022 ezen fog eldőlni, ha hagyjuk, hogy még 3 évig az ellenzék a facebookon, az egyszerű emberek nyelvén írt frázisokkal rombolja a társadalom szubjektiív elégedettség-érzését, akkor baszhatjuk.

  2. Avatar

    Talán emlékeztetni kellene a feledékeny vagy még túl fiatal embereket, hogy mennyi pénzt vont ki a liberálbolsevik kormány az egészségügyből, hogy lerohassza, és elfogadtassa a privatizáció szükségességét, vagyis a fizetős egészségügy bevezetését.
    Majd mellé kell tenni, hogy ehhez képest mennyivel többet költ egészségügyre a Fidesz kormány. A számok, a tények makacs dolgok.
    Nincs szembesítve a kormányellenes média ezekkel az ellentmondásokkal, minden egyes lejárató/uszító cikkre sokkal élesebben, tényszerű cáfolattal kellene ragálni, úgy hogy legyen visszhangja.
    A Lázár vezette kormányinfó nagyon jó volt ebből a szempontból, mert széleskörű érdeklődésre tartott számot, és korrektül helyretette az indexeseket és társaikat.

  3. Avatar

    Igaz!
    Nem fognak leállni, sőt!

  4. Avatar

    Mert most aztán nem magánrendelésre megy, aki megteheti és jót akar magának, ugye? Mennyivel is bővült a magánegészségügy az utóbbi időben? Emlékszünk még arra, hogy “az egészség nem üzlet”? Röhögnöm kell. GDP-arányosan hogy is alakult az egészségügyre fordított állami összeg? Mennyi is az egészségügyi infláció? Hány %-ot fizet a lakosság zsebből? Hogy viszonyul ez az európai átlaghoz? Mennyit hiteleznek a beszállítók minden egyes évben az év végi szokásos adósságkonszolidációig? Hajrá Mekkelek, jöhetnek a számaid.

  5. Avatar

    Azóta sok víz lefolyt a Dunán, amikor az orvosok, pontosabban a rezidensek képviselője azért harcolt, hogy legalább akkora legyen az orvosok fizetése, mint egy takarítónak volt a Parlamentben. Azóta jelentősen megemelték a fizetésüket, de még mindig elégedetlenek. A tanárok esete dettó. Igaz, ők annyiban hátrányosabb helyzetben vannak, mert ugyan jelentős béremelés történt , – nem egyszer, hanem folyamatosan -, de ezeket különböző elvárásokhoz kötötték. No ez aztán kiborította a bilit. Hátha meg bevezette volna a kormány az okoskodó oktatáskutatók által felkapott “finn szisztémát”, miszerint ott a kezdő tanárok fizetése megközelíti a több évtizede pályán lévő társaik fizetését. Ott igaz nagyobb gondossággál válogatják meg, hogy kiből lehet tanár, mert, hogy ők nálunknál is komolyabban veszik, hogy pedagógusnak lenni: az hivatás. S nem hagyható szó nélkül a politikusi pálya, konkrétabban az országgyűlési képviselők esete sem. Még a vak is látja, hogy minden ciklus elején, párt hovatartozástól függetlenül: megemelik a honatyák fizetését. Persze: minden szentnek maga felé hajlik a keze, de könyörgöm, belegondolni valaki is abba, hogy ez az emberekben milyen visszatetszést okoz? Az meg végképp elfogadhatatlan, hogy azért szükséges, hogy elejét vegyék a megvesztegedhetőségnek. Ez csupán álca. Hiszen meg semmit nem bizonyiott. Többségük listán került be, akiket konkrétan a kutya sem szavazott meg, mégis komoly pénzeket várhatnak zsebre. S ha tüzetesen vesszük a dolgot, az alapbérükre miért is lakóknak a különféle egyéb összegek, mint pl.a bizottsági tagságért járó pénzek. De miért is kaphatnak ezért plussz juttatást? Hiszen nem munkaidő kívül zajlanak ezek a megbeszélések, ezért is látjuk sokszor szinte üresnek a Parlament padsorait. S végül: nem hagyható ki a végkielégítésre kidobott pénz sem. Arról van kimutatás, hog melyik képviselő hányszor szólalt fel, de arról nem szól a fáma, hogy miért nem törlik el egyáltalán a végkielégítést az ő esetükben. Őket ugyanis nem fenyegeti az a veszély, hogy ha lejár a mandátumuk, és ha nem választják be őket újfent, akkor nem tudnak elhelyezkedni. Ha igazsagosak akarnánk lenni, akkor bizonyos beosztású embereknek már nem volna szabad a versenyszférában sem kapnia végkielégítést. Szóval bőven van meg mit átgondolni és újragondolni a kabátot.

    • Avatar

      Elnézést kell kérném, de a technika ördöge sok helyen átírt egyes szavakat, ill. olyanokra cserélt, ami a Google szókészletében szerepel. Ezért most megpróbálom korrigálni, a félreértések végett:
      * … de könyörgöm, belegondolt már valaki is abba, hogy ez az emberekben milyen visszatetszést okoz?
      * Hiszen még semmit nem bizonyítottak.
      * … az alapbérükre miért is rakódnak […]
      * Szóval bőven van még mit átgondolni és ujragombolni a kabátot.

  6. Avatar

    A hülyeség úgy látszik ragadós!

  7. Avatar
    Molnár József

    Sok sületlenséget leírt egy kommentelő.
    A legfontosabbat azonban (talán érintettség okán) kihagyta. A lipótot bezárták!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük