Öt legfontosabb tapasztalat, amivel gazdagabbak lettünk a decemberi-januári tüntetéshullám után

Szorgalmas és lelkes katasztrófaturistaként végigkísértük a decemberben, a túlórázást szabályozó törvény módosítása idején kirobbant ellenzéki elégedetlenkedést és az abból született képviselő idétlenkedést egészen a januárig, a minden idők legnagyobbjának megelőlegezett, de észrevétlenül elzúgó forradalomig és általános sztrájkig bezárólag. A demonstráció-sorozatot közelről követve öt tapasztalattal lettünk gazdagabbak, amit alább, pontokba szedve fejtünk ki.

A forradalmi energiamegmaradás törvénye

Minél kevesebb ember tüntet, azok annál dühösebbek. A végén ott áll egy ember, mint Jezsov a tankon, aki aztán kurva mérgesen kémleli a látóhatárt. A decemberi tüntetések legjobb pillanataiban egyszerre akár több ezer ember is képes volt válogatott szitkokat intézni a parlament épülete irányába, de a politikusok megjelenésével egy időben ez a szám durván csökkenni kezdett. A januári Általános Szrtájk alatt országszerte csak másfél ezer ember sikerült megmozgatni, igaz, ők már annyira dühösek voltak, hogy a Várkert Bazár előtti alig ezer fős tömegből többen az Echo és a HírTv stábjain vettek elégtételt vélt sérelmeikért.

Az egy főre jutó futóbolondok száma

Úgy nőtt az egy főre jutó elmebetegek száma, ahogy csökkent a tüntetők száma. Egy több ezer fős tömegben simán el tudnak bújni a szíriuszi alkotmányt követelők és a nemrég még Gyurcsány kemtrélezéséről magyarázó Echelon-tanúk, de a januárban már ők adták a többséget a mentálisan és fizikálisan teljesen lelakott Ligetvédőkkel és a forradalmi szingularitás okán banki tartozások eltörlésében reménykedő, többnyire a Kossuth téren lakó hitel- és ügyvédkárosultakkal egyetemben. Róluk szabad szemmel is meglehetősen szomorú anamnézist állítana ki bármely elmeorvos. Mellettük a munkásokat képviselő filmesztétika hallgatók és proletárforradalomról álmodozó gimnazisták egész normálisnak tűnnek, ami sokat elárul az utcai ellenzék állapotáról.

Baktatás a végtelenbe – egyszer oda, aztán vissza

Talán a kommunisták bibliájában, Szrgya Popovics Útmutató a forradalomhoz című kötetében olvasták, hogy a statikus tüntetéseknél sokkal sikeresebbek a mobil tüntetések. Ez lehet, hogy az olyan kisebb városokban, mint például Belgrád vagy Szkopje működött, de Budapest alkalmatlan a nagy körökre, hiszen a budai rakparton konkrétan semmi nincs, a köztévé székházához pedig épelméjű ember nem indul el gyalog. Szerencsére ez nem akadályozta meg az épelméjűséggel nehezen vádolható Momentum Mozgalmat, hogy több diákjárást szervezzenek a Kossuth tértől a Kossuth térig, de az egyre csökkenő lelkesedés őket is utolérte. Januárban már megelégedtek azzal, hogy csak a legkitartóbb hülyék gyalogoltak a Várkert Bazárig, a többiek csak odajöttek, megunták és hazamentek.

Mindenki szeret mindenkit

Egy mindenkiért, mindenki egyért! – tört elő a felismerés Kunhalmi Ágnes kobakjából a Legfőbb Ügyészség előtti tüntetésen, elegánsan túllendülve azon, hogy se az LMP, se múlt hosszú, sötét, integetős árnyával bajlódó Jobbik nincs a helyszínen. Látszólag szeretik egymást, összehozta őket a közös szerencsétlenségük, és együtt annyira erősek, hogy nekiállnak másokat fenyegetni, az értük nem feltétlenül rajongó médiumok dolgozóit pedig fizikailag megfegyelmezni. Az ellenzék legócskább része, az undorító vörös zászlók alatt menetelő pattanásos kiskamaszok közben szabadcsapatként rongálnak meg városszerte mindent, amit ostoba kis fejecskéjükben a jobboldalhoz kötnek.

Ragyogni vágyó képviselők

Ha van valami egyedülállóan kínos az ellenzéki politikusokban, az nem más, mint az állandó szereplési kényszerük. Mindegyik csillogni akar, egyik se képes egy fél métert se hátrébb lépni. Ha tüntetés van, akkor Aprajafalva összes lakója a mikrofonhoz lép, az sem érdekli őket, ha maradék híveik aztán metszőollóval vághatják le elfeketedett, jéggé fagyott lábujjaikat, miután több órát álltak a mínuszokban a színpad előtt. Senki nem bízik a másikban, attól félnek, ha egyszer valaki gyengeséget mutat és nem szónokol, akkor hátrébb sorolják vágyaik közös listáján.

Facebook hozzászólások

  Nyilvánvaló Kapitány

Avatar

13 hozzászólás

  1. Avatar

    Nagy Sándornak meg az észak-amerikai indiánoknak is bejött ama hadicsel, hogy csapataikat körbe-körbe kerengették az ellenség tábora körül, hogy nagy tömegnek tűnjenek.

    Már egy ideje figyeljük, hogy Sorosék is alkalmazzák ezt nem éppen friss, a cikkben szellemesen “mobil tüntetésnek” nevezett találmányt. Hiába nincs új a nap alatt.
    Bilderbergnek van is egynehány erre szakosított élcsapata, akiket mint antifa verőemberként bevetnek a tüntetéseken, vagy kirendelik hadtestüket rikácsolni minap Szicíliába NGO embercsempészek hajóinak beengedésért, de remekül bevethetők Ahmed H-kért rinyáló hobbi tüntetőként is.
    De az is gyanús, hogy nyáridőben Európa normális polgárai genderizálására már cca. 30 éve sétáltatják végig a fővárosokban a himbilimbi lengetőket, akik nyálkás csíkokat húznak végig e jobb sorsra érdemes világvárosok utcáin.
    Valszeg ezek mindig ugyanazok. Egy csőcseléket kell megfizetni, és hol buzifelvonuláson, hol migránsvédő táblahurcolászóként, vagy Trump ellenes embervédő emberverő hadtestként, Orbán elleni brüsszeli auto ‘da fé-n, avagy Antifa SS kommandóként lehet őket bárhol gyorshadtestként bevetni.
    Csak figyelni kell, hol jelennek meg a nyálkák az aszfalton. Milyen érdekes, hogy ezeket a tünciket és buzimeneteket soha nem egy napon rendezik.
    Mert ha nem guruló-tüncik lennének, kiderülne, hogy a gender-libsi hadsereg valójában milyen kevés…

    • Avatar

      Kevesen vannak, és a normális ember undorítónak találja őket. A ricsaj nagy, mert az összes kretén szerepelni akar! Sajnos a magyar parlamentbe is jutott az elmebetegekből, ezek hangos-haragos ellenzéki képviselők.

      • Avatar

        Ez a fö-fö baj és rothadás. Hogy már bekerülhettek a parlamentbe is

        • Avatar

          Leplezetlen, szégyenteljes önzés az ország-házában

          Az ügyetlenkedő, új mohók helyett visszaszavazták a régit, avagy egy illúzió elvesztése.
          Mára teljes az apátia, az illúzióvesztés. ’89-ig balsorsunkért okolhattuk a “moszkvai bábukat” és a párthűség okán kontraszelektált országvezetés hozzá nem értését.
          Gerinctelenségünkre mentség volt a megváltoztathatatlanba (?) való, beletörődés. Tűrésünknek ára volt a biztos munkahely. “Bele nem pofázásunknak” a kisstílű, olykor megtűrt lopással elért gazdagodás.
          Közben mindenki fújta az elvárt “nótát”, az újságíró, a tanító, a történész.
          A bajok forrásának hitt igazságról is kiderült, hogy vélt igazság.
          Az elmúlt öt (négy) év legnagyobb, legtragikusabb vesztesége annak a hitnek az elvesztése, hogy vannak olyan szakembereink, politikusaink, akik az elmúlt negyvenöt (hetven) év csődtömegét kezelni tudják. Kiderült, hogy nem tudják!
          Sőt nem is akarják!
          Amikor az egész ország tudta, hogy ég az “ország háza”, a bent ülők azon vitatkoztak, milyen virágot tegyenek az ablakba!
          Utána csodálkoztak, hogy az általuk kimondott szakértelem hitegetése fordítódott magyarról magyarra.
          Választott képviselőink másodlagosan “intézik” az ország ügyeit. Az első: a gyors (újra) meggazdagodás, személyes párt és egyéb pozíció szerzése, megerősítése.
          Leplezetlen, szégyentelen önzés, személyeskedés az ország házában, az ország nyilvánossága előtt.
          A legbutább ember is rájött, előbb-utóbb, ezek az emberek nem nekünk akarnak jót csak maguknak! A “demokráciájuk” álarcnak bizonyult, kilógott belőle a kezdő kapitalizmus farkasfoga.
          A választók erre cinikus választ adtak. Az ügyetlenkedő új mohók helyett visszaszavazták a régit.
          Az ismerőst, a bejáratottat, ahol nekik is volt esélyük a, szegényes de biztos megélhetésre. Aztán most rá kell jönniük, az a régi mégsem jön vissza. Az állam soha nem adott, adhat mindenkinek munkát.
          Az elmúlt negyvenöt évben is csak fizetést adott mindenkinek, alibi munkahelyen, alibi munkáért is. Most újra mindenkinek magának kellene megkeresni a maga munka. és mindenféle helyét a világban.
          Erről is leszoktatták őket, mint a munkáról, önképzésrő1, igazmondásról, küzdésről. Sokan kétségbeesetten néznek a tél, a jövő elé. Lassan belátják, hogy helyzetük kilátástalan: ez tettekre sarkallja őket.
          Lesz, akit tanulásra, lesz, akit lopásra, betörésre, utcai zavargásra. Ettől, ekkor mindnyájan belátjuk majd helyzetünk megoldhatatlanságát, kilátástalanságát.

    • Avatar
      csakafidesz

      Lénard Sándor a Római történetek c. könyvében leírta, hogy Mussollini idejében a Circus Maximus körül körbe menetelt a Duce-t éltető tömeg, és tízpercenként ugyanazok tűntek fel az emelvény előtt.

  2. Avatar

    Tüntetők nem is léteznek, csak Soros találta őket ki, hogy ne unatkozzon. Mindenki elégedett Orbán Viktor kormányzásával, gazdag, sikeres és boldog az ország.

  3. Avatar
    Bagyula Ernőné

    Zseniális cikk, a szerző minimum Kossuth-díjat érdemelne!

    • Avatar

      a bizonyos zavaros kártyaügyet Kossuth ellenségei 48 előtt és után mindig az aljasság és a kalandorság visszatetsző színeivel festették le, legfeljebb Metternich hercegnek és I. Ferenc Józsefnek jobb volt az ízlése, mint a honi rendőrspicliknek: leállította őket. A részleteket ma sem látjuk tisztán, s bizonyosan nem is fogjuk. 1832 februárjában tették a feljelentést, s alig telt el egy év, máris hiányzott a megyeházi jegyzőkönyvből. Andrássy Károly gróf, a szép Szapáry Etelka férje – akinek tőketerebesi birtokán volt ügyész a fiatal Kossuth – nemcsak visszavonta a kártyaadósság és az uradalmi kasszába való benyúlás miatt tett feljelentést, de valószínűleg ő tépte ki az erre vonatkozó lapot Zemplén megye jegyzőkönyvéből. A mendemondák szerint Etelka grófnőt, sőt édesanyját, a birtokot irányító özvegy Szapáry Péternét is szerelmi kapcsolat fűzte Kossuthhoz. (köztudott volt, hogy az ifjabb Szapáry grófnő férjétől – aki szinte mindig külhonban tartózkodott – külön élt.) Fiacskája a közös külügyminiszter Andrássy Gyula!

  4. Avatar

    A tisztelt kormánypárti képviselőkről mikor olvashatunk hasonló stílusú csasztuskákat?

  5. Avatar
    Holdtulipán

    Könnyeznivalóan szép írás, minden mondata aranyból van. Be is küldöm a kisunokámmal az iskolába, hogy minden kis pajtása elolvashassa ezt a szép emberi érzésekkel teli stilisztikai remekművet!

  6. Avatar
    poros lábú polgár

    JÓ lenne, a választási törvényt módosítani annak érdekében, hogy:
    – a pártlistákról ki lehessen húzni a nem tetsző személyeket, valamint
    – azok jelölése érvénytelen – azaz nulla jelölés értékű – legyen akik a választás után nem vállalják a polgárok felhatalmazásának teljesítését.

  7. Avatar

    eloveszem regi vesszoparipamat: az nekunk nem jo ha ilyen gyenge ( gyakorlatilag nulla ) ellenzekunk van.

    Klonozzuk Horn Gyulat, vagy kuldjuk el fiatalito kezelesre a Gyongytyukot ( ja o mar volt ) akkor Kovacs Laszlot!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük