Az utóbbi időben elég kellemetlen helyzetbe került a Küküm, főleg azért, mert mintegy – forrásoktól függően – 3,6-38 milliárd forintig terjedő tőkét tartott a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zéertéje a Questornál. Már épp a jó magyar jogászkodásnál kezdtünk tartani, hogyugye lehetett-e ottan tartaniuk vagy sem (mondjuk inkább nem, mint igen, de hagyjuk) és beindult a hetvenkétezredik paragrafus ötvennégyezredik kivétele, egyben elkezdődött a nyakkihúzás is a hurokból, mondván, hogy az elmaradt haszon miatt még pörölés is lesz. Templomhegyi Nyekergő Csakhogy. Egy kisebb fennakadás, hogyúgymondjam homokszem került a gépezetbe. Ugyanis kiderült, hogy az Eximbank is ott tartotta a „forgalomképtelen” részvényeit. 72 milliárd forint értékben. Egy értékpapírszámlán. Azért volt forgalomképtelen r

     A baloldali, szétzúzott elit immár történeti mélységűre növeli a magyar társadalom jobboldaliságát, reakciós elmaradottságát – sóhajtozza világgá Lengyel László a mandiner.hu szemléjében fájdalmát afelett, hogy az elitek versenyében a jobboldal kiütéses győzelemre áll. És a zemberek már majálisozni se mennek – teszem hozzá én. A véletlenek szerencsés összjátékának köszönhetően – életében először – Lengyel László kivételesen nem téved olyan nagyot. [rule style=”rule-dotted” ] Nem a baloldali elit, hanem maga a baloldal áll bukásra. Kicsiny magyari perspektívánkból az látszik, abban a kivételes és örömteli történelmi helyzetben vagyunk, amikor nem csak a hazai, hanem a nemzetközi progresszió is egyszerre halálozik el éppen. A XX. század második felétől vártunk erre a csodálatos pillanat

     A 20. századi progresszió mintaállama, a Harmadik Birodalom számos előremutató, korát meghaladó, velejéig progresszív lépéssel és intézkedéssel örvendeztette meg a haladó publikumot rövid, de markáns működése során. Nemcsak a technológiai innovációra, a magas hozzáadott értékű, tudásintenzív és kiemelkedően fejlett iparára, úttörő tudományos eredményeire gondolok, hanem a korabeli német állam társadalompolitikai értelemben is példát mutatott a retrográd mucsai Európának. A természeti környezet védelmét szolgáló jogi környezet példaértékű volt minden kortárs és mai állam számára, a klerikáris reakció eleminek korabeli marginalizálását még ma sem érte el a progresszív mozgalom. A dohányzásellenes törvények a harmadik birodalomban közel kilencven évvel előzték meg a mai trendeket, és oly

     A történet mindenki előtt ismert: a kies, távoli Frankhonban ismeretlen okból kimászott egy kisgyerek az erkélyre, kiesett, és ott lógott, kapaszkodott a lezuhanás és a biztos halál szélén. Az európai társadalmakban ilyenkor megszokott kamerázás, sápítozás, katasztrófaturistáskodást színesítve egy Maliból származó fiatalember ügyes parkour gyakorlatot bemutatva felmászott a negyedik emeletre és beemelte a gyereket a biztonságba. Eddig a hír, semmi különös, hétköznapi hősök ugyanúgy előfordulnak tőlünk nyugatra, ahogy nálunk. Csakhogy a mi csodálatos Paukembörünknek  bevándorlónak méltóztatott lennie, és így rögtön izgalmasabb vált az esemény mindenki számára. A haladó média azonnal nekiállt ölelgetni magát boldogságában, a belvárosban olyan magas endorfin szintet mértek, hogy a Hős ut

     Magyarország megdöbbent, amikor egy egyébiránt bortönőrként dolgozó náci elvert egy egyetemista lányt és a félvér, egyébiránt kubai származású barátját Szegeden, mert „bevándorlóknak hitte” őket. A ballib természetesen egyértelműen levonta a konzekvenciákat, miszerint nyilván Orbán Viktor miatt vert meg egy agyatlan szkinhed egy gyanútlan párt. Mintha a szkinhed egyik ismerve nem az lenne, hogy megver az bárkit, aki nem olyan, mint ő. Mindegy. B. Boogieman Amerikában azonban egy másik ügy borzolja a kedélyeket, ami konkrétan ennek az esetnek a durva inverze. Ugyanis egy illegális bevándorló gyilkolt meg minap egy 32 éves fehér nőt, Kathryn Steinle-t brutálisan San Franciscoban. Mivel javában zajlik a kampány, az ügyet felkarolta a republikánus média, míg Obama és a Demokraták természe

     Kell legyen a kimondott szavaknak következménye! Az elmúlt években a kormánypártiak ellen felsorakoztatott töménytelen mennyiségű, jórészt teljesen alaptalan vádaskodások prémium terméke az „ellenfél dehumanizálása” című sopánkodás volt. Azzal vádolta a haladó sajtó és a nyugatosan művelt belvárosi értelmiség az ún. fideszeseket, hogy a politikai ellenfeleiket ellenségnek tartják és nem tekintik embernek, és innen egyenes út vezet a fizikai likvidálásukhoz. Mindenki magából és a saját szakmai múltjából indul ki, ugyebár… A legaljasabb kiadványok egyenesen a 20 évvel ezelőtti ruandai népirtáshoz hasonlították a Fidesz kommunikációját, a párhuzamot pedig abba erőltették bele, hogy Ruandában az RTLMC nevű állami rádióban a műsorvezetők rendszeresen csótánynak, patkánynak, kígyónak nevezt

     Örömhír az örömhír. Végre megint pénzhez és szerződéshez jutott a San Francisco 49ers és az NFL valaha volt leggyengébb irányítója, a gecibuta, fakezű, futáshoz az egyetem óta lusta Colin Kaepernick (jó, ebben volt némi túlzás), aki úgy búcsúzott csapatától, hogy egy nyert meccsel fejezték be az alapszakaszt, majd kitalálta, hogy igazából a négersége miatt szabadultak meg tőle (ebben viszont semmi túlzás nem volt). Egy olyan ligában, ahol a játékosok nagyobb arányban feketék, mint Kaepernick… Sajnos ő ugyanis csak félig az, ha pedig eltekintünk a haladó genderészek legjobban gyűlölt tudományától, a biológiától, akkor társadalmilag annyi köze van a négerekhez, hogy 19 éves fehér édesanyát egy izgalmas, de nem túl átgondolt éjszaka után teherbe ejtette néger biológiai apja. A kis Colint

     Mivel meggyőződéses szexista volnék, ezért azt az ellentétet, miszerint a nők egyszerre szeretik különböző haladó portálokon világgá kürtölni afelett érzett fájdalmukat, miszerint „hol vannak az igazi férfiak?”, hogy aztán ugyanezeket az igazi férfiakat jól feljelentsék, mivel „ajánlatot tettek nekik”, azzal oldottam fel magamban, hogy hát az igent tisztelt gyengébbik nem megint nem tudja eldönteni, mit akar. Nyilván kellene melléjük egy férfi, aki két feljelentés között megfogná a megfelelően manikűrözött, ápolt kis kezecskéjüket és segítene ebben (is) eligazodni. Sajnos azonban a valóság sokkal kevésbé vicces. Megboldogult ifjúkoromban, hálisten’, a haladó nemzetközösség még sokkal kevésbé állt kreatívan a férfi-nő viszonyrendszerhez, a 20 évvel ezelőtti liberálisok még, példának...

     Komoly életfilozófiai kérdésekre adott már választ a #metoo hisztéria, amelyben a hatalmi helyzetben lévő férfival önként és dalolva kúró nők ugyanolyan gátlástalanul akaszkodnak rá a valóban zaklatott nők nyomorúságára, ahogy például a politikai célokat kergető, csillogó szemű „civilek” a valóban rászoruló emberek iránti társadalmi sajnálatra. Megannyi kiváló okfejtés után már magunk sem hittük, hogy új következtetésekkel gazdagíthat minket az enyhén szólva túltolt téma, de tévedtünk. Néhány nap után már a férfiak is elkezdtek felbátorodni; különös véletlen, hogy idehaza ezt olyan férfiak tették meg eddig, akiktől egyébként sem állt távol az azonosulás bármilyen feminista raplival. Nyáry Krisztián annak idején alsó hangon védtelen emberek százezrein tett lelki erőszakot, amikor De...

     Azt már láttuk, hogy kormányozni nem tudtok, a hatalomba viszont reménytelenül megrészegülve szerelmesek vagytok. Ezen ugyanakkor már túlléptünk, és sokadmagunkhoz hasonlóan, sohasem szavazunk rátok, de toleráns emberekként bőven megértjük azt is, hogy nektek nehezebb elfogadni a tényállást. Nincs ezzel persze gond, virágozzék ezer virág! Mi örülünk, ha rajtunk, az ország szekerét döntően befolyásoló és azt jó irányba mozdító konzervatívokon kívül vannak a hatalomtól beláthatatlan időre elválasztott bolsevikok, liberálisok és liberálbolsevikok is. Egyrészt mert olyanok vagytok, mint az ördög maga, amit elpusztítani nem lehet, csak újra és újra legyőzni, amikor befészkeli magát valahova; ezért jó a tehetetlen dühöngésetek, hiszen addig is szem előtt vagytok, és nem csak dohos pincék...