Sérelemipar

A modern libsizmus egy kudarc. A kommunizmus irigyelt példája nyomán vált olyan felszabadító ideológiává, amelyik mindenkinek az elnyomatás élményét kínálja. A modern libsizmus egy gonosz, beteg vallás, ami nem megváltást ígér híveinek, hanem evilági nyomorúságot. Távolabbi, utópisztikus jövőről szóló tanítása a jelen hamis gyötrelméből következik, egyetlen ajándéka pedig az örök sértettség állapota.

Egy liberális sosem lehet boldog és elégedett. Egy liberális sosem mondhatja semmire, hogy ez jó, vagy ha nem is tökéletes, de megfelel, elmegy. A modern libsizmus egy alattomos fertőzés, ami abból a felismerésből táplálkozik, hogy a sátán már nem bűnnel csábít, hanem szenvedéssel. Innen nézve a modern libsizmus egy anakronizmus, hiszen a modern, nyugati típusú világunk a kényelemre és a jólétre rendezkedett be.

A modern libsizmus egy életforma, a hívei pedig ipari mennyiségben fogyasztják az előre legyártott sérelmeket. A modern libsizmus fogyasztói az átlagemberek, akik szeretnének kivételesek lenni. Különlegesek, tehetségesek, egyedülállóak egyszeriek és megismételhetetlenek, de legtöbbször mégis unalmasak és középszerűek. Azok menekülnek a modern libsizmushoz, akik semmi értéket nem hoznak létre, de mégis szeretnék jelentősnek érezni a létezésüket, ennek eszköze pedig az áldozati státusz felmutatása. Megsértették őket, megsértették az érzéseiket. Áldozat pedig, köszönhetően a modern libsizmusnak, bárki lehet, és ami a legfontosabb, bárminek lehetnek az áldozatai.

Az elnyomás ott van mindenhol, a szénalapú létformánk mintájára létrejött az elnyomásalapú élet.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy egyik olvasónk elküldte nekünk az Átlátszó.hu egyik kishölgy újságírójának nőnapi bejegyzését, amiben szó szerint így ír az őt ért rettenetes férfiinzultusról:

Március 8-án a polgármester, a benzinkutas, a főnök virágot nyom a kezembe. Mert hogy ő egy “férfi”, én meg egy “nő” vagyok.

Szerintem ez az év legmegalázóbb napja. Férfinak, nőnek egyaránt. Az ismerősöktől, családtagoktól kapott csokinak és virágnak természetesen örülök. A többiektől kapott virágot viszont visszautasítanám, ha tehetném. Mégis nekem kell bunkónak éreznek magam, ha nem fogadom el a férfiak “ajándékát”. Szerintem ez végtelenül megalázó.

Zsuzsika a modern libsizmus híve, ezért ő áldozata lett a kedvességnek. Zsuzsika számára az élet elviselhetetlen, más napokon, ha nem virágot erőszakolnak a kezébe, akkor kinyitják előtte az ajtót, esetleg megkérdezik, hogy milyen típusú csapvizet kér. Zsuzsika ebben az iszonyatban él, és ki sem tud belőle törni, mivel csupa hitetlen elnyomó veszi körbe, akik nem érik fel ésszel, hogy egy kedves szóval, egy kedves gesztussal is meg lehet nyomorítani egy modern libsit.

Hogy a klasszikust citáljam: az ilyenek miért fogják meg a kötelet és keresnek egy vastagabb gerendát? Bár lehet, elég lenne neki csak annyit kívánni, éljen egy olyan világban, amilyenre vágyakozik. Egy világban, ahol nincs kedvesség, előzékenység, udvariasság és legfőképpen nincsenek férfiak.

Facebook hozzászólások

  Nahát

Avatar

8 hozzászólás

  1. Avatar

    A szerzőnek halvány lila fingja sincs a liberalizmusról.

  2. Avatar

    Kéne ezeknek egy kis muszlim liberalizmus, hogy tudják, hol a helyük.

  3. Avatar

    Anyák napi beszélgetés egy főfoglalkozású sértettel:

    – Hogy vagy? Jól nézel ki!
    – Lekövéreztél? Teneked én kövér vagyok?
    – Jaj dehogy, csak annyit mondtam, hogy csinos vagy, kicsattansz az egészségtől…
    – Méghogy egészség! Mikor tegnap is alig bírtam kimászni az ágyból délben, úgy fájt a fejem. Aztán meg belerúgtam az ágy lábába, letört a körmöm… Te vagy aki mindig egészséges mint a makk… Hogy csinálod?
    – Hát, attól eltekintve, tényleg jól, hogy egy éve levágták a lábam, és most jövök a kemoterápiából…
    – Pedig milyen szerencsés vagy nem is látszik a műlábad. Legalább nem törik le a körmöd, mint nekem tegnap, mikor belerúgtam az ágylábába. Miért gyártanak ilyen kemény fából ágylábakat? Nem gondolnak arra, hogy valaki belerúg…
    – Beszéljünk másról. Fölköszöntöttek a gyerekeid már anyák napja alkalmából?
    – Azok, akikért feláldoztam a fiatalságomat, alakomat? Látod, még a mellem is megereszkedett miattuk.
    – Úgy tudom nem szoptattál, mert nem akartad, hogy tönkremenjen az alakod…
    – De hajnalban kellett felkelnem, hogy ezeknek a hálátlanoknak megcsináljam a tápot, mostmeg képesek voltak egy szál virággal meg egy tábla csokival, versikével kiszúrni a szememet ezek a hálátlanok…
    – Úgy tudom, dadát fogadtatok, nem te keltél hajnalban etetni…
    – Hát hogy is tudtam volna, hisz figyelnem kellett az egészségemre, meg fájt is a fejem, és az ágy lábába is mindig belerúgok…
    – S hogy vagytok a férjeddel? Látom, új kocsid van.
    – De milyen ronda a színe, minden kosz meglátszik rajta! Hogy minek gyártanak ilyen kényes színű autókat? Elment a gyártóknak az eszük?
    – De nem te választottad? Úgy tudom, pont ez az aranymetál a kedvenc színed…
    – De én választottam, csak az idióta férjem nem szólt, hogy folyton mosni kell. Vehetett volna nekem a születésnapomra egy másik nyaralót is ez a nyamvadt aranymetál tragacs helyett…
    – Pedig milyen tiszta, nem is látszik a kosz.
    – Persze, mert állandóan szólnom kell annak a lusta sofőrömnek, hogy naponta legalább kétszer mossa le. Tegnap is maradt a lökhárítón egy csúnya folt, mikor azt a macskát elgázoltam. Az a hálátlan dög pont elém rohant, hogy összemocskolja a szélvédőt is…
    – Sofőröd is van? Ahogy elnézem most ahogy tankol ott a benzinkútnál, csinos fiatalember.
    – Á, sofőrnek még elmegy, de pocsék az ágyban…
    – Te csalod a férjed? Hisz olyan áldott szorgalmas ember, a kívánságaidat is lesi, a tenyerén hordoz, kocsit vesz neked…
    – De folyton tárgyalásokra jár, sosincs otthon, most is vitte azokat a büdös kölkeinket megint különórákra, a lányomat balettre, a fiamat fociedzésre, ezekre a hálátlanokra pazarolja az idejét, akik csak csokival és virággal köszöntöttek engem, az anyjukat, pedig feláldoztam magamat értük…
    – Jó, beszéljünk inkább az egészségedről! Mitől fáj a fejed?
    – A frontoktól. A maszek orvosom is csak legyintget, pedig nem azért fizetem. Nem veszi komolyan, hogy allergiás vagyok a hidegfrontra, mindig hasogat tőle…
    – De most gyönyörű tavaszi idő van, tudtommal nincs is front napok óta.
    – De majd lesz. Bezzeg neked nem fáj a fejed. Milyen jó dolgod is van neked, hogy nem érzed a frontokat, s csak azzal a kemoterápiával kell foglalkoznod.
    – Kihullott a hajam…
    – Milyen szerencsés vagy. Nekem bezzeg órákon át kell ücsörögnöm a fodrásznál, és az is mindig oly balkezes, képes néha meghúzni egy-egy szálat, ami úgy fáj…
    – Na viszlát, drágám…
    – Már mész is? Igen, jellemző erre a szívtelen, könyörtelen világra! Senkinek sincs türelme meghallgatni a másik ember baját… Felőletek akár fel is fordulhatnék! Na menj csak, többé nem is kell barátkoznunk, te lelketlen…

  4. Avatar

    Hülyeség! Hol a te, van-e határod?
    A szeretett nő
    Szemébe belefelejtkezel,
    Úgy érzed, megérkezel
    Közelében otthon vagy!
    Az ő szíve oly nagy
    Szeretete be, és kitölt
    Vele átéled az időt!
    Minden egyes percet
    Ha szereted, és ő szeret!
    Nem vágysz, gondolsz másra!
    Mindig csak, őrá magára!
    Óhajtásod minden szavára
    Reszketve vágysz
    Ő szeretet, a vágy!
    Melletted, legyen, lehess,
    Ő a szeretet, kit szeress!
    Másnak nincs értelme!
    Ez a teli szív szerelme!
    2016. 10. 07.

  5. Avatar

    Az egyenjogúságát “kivívott” nőt a férfiak egyenjogú férfi vetélytársnak tekintik, és úgy is viselkednek vele: harcolnak ellene, hogy kiderüljön, melyikük a jobb.

    Durván leszólják a kis “egyenjogúcska” hibáit, ahogyan az férfiak közt szokás: káromkodással, fölényeskedve provokálják, gúnyosan kiröhögik, lehülyézik, rálegyintenek, lehurrogják. Helyett, hogy udvarias kedvességgel, előzékeny segítőkészséggel bánnának vele.

    Az “egyenjogú” nők így durvultak hozzá a férfiakhoz, már az iskolákban. Gyorsan el is veszítették vonzerejüket, és már nem kellenek senkinek. Megkeseredett “sérelemiparossá” válnak, azonban csak a fele felelősség az övék:

    “Fáj látnom, mily nemessé lenne szűd,
    Ha nő lehetnél; a sors semmivé tett,
    Mely a nőt báb-istenként tartja még,
    Mint istenűl tartotta a lovagkor,
    De akkor hittek benne, nagy idő volt,
    Most senki sem hisz, törpe az idő,
    S a báb-istenség csak vétket takar.

    Minő csodás kevercse rossz s nemesnek
    A nő, méregből s mézből összeszűrve.
    Mégis miért vonz? mert a jó sajátja,
    Míg bűne a koré, mely szülte őt.”

    Itt tartunk most. Alig néhány nőnek érte meg, hogy “egyenjogúként” férfiakkal akart versengeni. Mind veszítettek vele.

    • Avatar

      Figyelemre méltó, újszerű megközelítés, ráadásul könnyen lehet, hogy számos országban már szomorú valóság a felvázolt helyzet.

  6. Avatar
    POROSZLAI RÓBERT

    ÁLLATI!

  7. Avatar

    A nõket keményíteni a férfiakat puhítani akarja a feminista rombolás, mindkét nem kiesik a szerepébõl, szétesnek a csalàdok, foszlik a társadalom szövete.
    Ez a globalogazdi csicskáinak fõ fegyvere.
    A betonbuta szingliken pedig azt látni, hogy a kutyatartás, a kerékpározás, parkban jógázás stb. már önmagukban is külön identitást jelentenek semmirekellõ, sikertelen emberek számára.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük