Szervusz, András!

  • Szervusz, Gábor!
  • Nagyon örülök, hogy elfogadtad a meghívásomat, és végre vendégül láthatlak ÉN tégedet, itt az ÉN műsoromban. Nagyon nagy megtiszteltetés egy ilyen hatalmas embert köszönteni.
  • ÉN köszönöm a meghívást. Részemről megtiszteltetés, hogy az egyik legnagyobb magyarországi influenszer csatornáján végre feltűnhet egy annyira valaki, mint ÉN!
  • András, nagyon régóta gondolkodom ÉN azon, hogy miként is van ez! Te a NER egyik vezető arca, mondhatni hercege lehetnél, ha nem váltál volna árulóvá. Mi ez a hihetetlen, tégedet belülről fűtő óriási morál, ami miatt mégis otthagytad Orbán bűnös rendszerét?
  • Te, az az igazság, hogy ÉN már nagyon régóta nem vagyok igazán a NER-ben. Egyszerűen kinőttük magunkkal ezt. Megszoktam egy bizonyos szintet, ami alá egyszerűen nem vagyok hajlandó lealacsonyodni, és ez a szint már nagyon-nagyon régóta leesett oda.
  • Pedig mondhatni, hogy egykoron te a Polgári Magyarország akkora étosza voltál, hogy a Szakma még odaátról is elismert, és ez a fajta, hogy is mondjam, a Szálonból jövő elismerés neked és Nekem mindennél fontosabb, igaz?
  • Valóban elismertek és számtalan Szakmai újságíró-díjat kaptam teljesítményemért, amelyeket a teljesség igénye nélkül, ami egyébként bennem sosem volt, azazhogy mindig a teljesség igényével léptem fel saját magam iránt, szóvalhogy hadd ne soroljam fel mindet, mert véges a műsoridőnk.
  • Véges, bizony, ezért hadd térjünk rá rögtön a következő témára, Rám!
  • Hát, sokkal jobb újságíró vagy, mint amilyen pártelnök voltál. Szólíthatlak egyszerűen csak kollégának? 
  • Hehe, hát ez tőled tényleg hatalmas elismerés lenne Számomra, úgyhogy megkérlek igen. Mondj még ennyire szépeket!
  • Szóvalhogy, mi is volt a kérdés?
  • Nos, igen. A Polgári Magyarország étosza! Hogy is volt ez, amikor elkezdtél kiábrándulni a Fideszből? Mi volt az a pillanat, amikor azt mondtad Magadnak, hogy na itt valami nem stimmel. Esetleg azt, hogy ebből elég!
  • Nem emlékszem tisztán, tehát talán valamelyik reggel lehetett. No, de félretéve a tréfát, remek a kérdésed. Azt hiszem, ez akkor lehetett, amikor azt éreztem Orbán Viktoron, hogy magát meg a pártját többre tartja nálunk, a Heti Válasznál. Ritkán adott Nekem interjút. Szinte sohasem. 
  • Érdekes, nekem is volt ilyen pillanatom, de majd később csinálok belőle saját részt. Következő kérdésem az lenne, hogy a törzsi osztatú széttagoltságon, a megosztó politikán, amellyel Orbán tönkretette ezt a remek kis országot, hogyan emelkedhetne felül egy olyan zseniális elme, mint te vagy ÉN?
  • Legelsősorban is 0rbánt kéne végre elzavarni! Aztán mindenkinek úgy viselkedni meg olyanokat írni, hogy az SZDSZ-nek végre megint jó lehessen. Nyilván ez lenne az útja. Ez, amit te meg ÉN már elég régóta makacsul csinálunk. Nyilván elképesztően sikeresen.
  • Ha már a sikerekről van szó. Ismersz még egy olyan embert, akit annyira nagyra tartasz, mint Magadat?
  • Természetesen, Gáborom. Hát te vagy az! (felnevet), na, de ismét félre a tréfával! Ügyeltem arra, hogy saját magamon kívül mindig legyenek példaképeim. Ott volt Lakat T Károly például. Ez az interjú arra emlékeztet engem, amikor a Lakat T. Károlynak öltözött Nacsa Olivér letérdelt Lakat T. Károly elé, és megcsókolta a Mester kezét.
  • Érdekes, amit mondasz. Nekem Hugyakov vezérezredes volt ilyen, a Szovjet Déli Hadseregcsoport parancsnoka. Amikor kitüntették volna egymást Szimcsalov altábornaggyal, de már egyik mellkasán se volt hely az újabb kitüntetésnek. És mindezt persze 1991-ben.
  • Mókás történet, hát, ilyenek lehetünk most mi is! Aztán ott van a német világbajnok edző, Joachim Löw. Régóta figyelem érdeklődéssel, hogy hogyan fogyaszthatnék ilyen szertelenül önmagamból, hiszen egy olyan csodálatos embernek, mint ÉN, egyetlen cseppje sem mehet kárba. Eleinte csak a testnedveimmel próbálkoztam…
  • De aztán hamar lekapartad a vart a sebeidről, és azt is bekaptad! Ismerős…
  • Olyan jó szembesülni vele ilyenkor, hogy más is annyira csodálatos, mint ÉN!
  • ÉN is, igen! (nevet) Jössz máskor is?
  • Ide, hozzád?  A legnagyobb örömmel, hacsak nem te jössz az ÉN műsoromba!
  • Megtisztelnél.

***

Ha valaki ez eredetire kíváncsi, akkor itt tekinthető meg.

Facebook hozzászólások

  Kurtz ezredes

Avatar

7 hozzászólás

  1. Avatar
    Kara Kozgun

    Mi lett a gyerekből?

    Kati néni: A maga fiából mi lett?
    Mari néni: Ő is a reklám szakmába van.
    Kati néni: Mi lett belőle?
    Mari néni: Képviselő!
    Kati néni: Mit reklámoz?
    Mari néni: Amiből hasznot húz. Demokráciát, Európa Uniót, ilyesmit.
    Kati néni: El is ad valamit?
    Mari néni: Mindent el tud adni! Ő adta el a rothadt céklát cukorrépának!
    Kati néni: Az hogyan lehet?
    Mari néni. Csak a reklámon múlik!
    Kati néni: Nem értem.
    Mari néni: Amikor a vöröscékla rájuk rohadt, elővették, amit addig üldöztek!
    Kati néni: És megy a bolt?
    Mari néni: Azt se tudja, mennyi pénze van!
    Kati néni: Tényleg?
    Mari néni: Buták a népek!
    Kati néni: Mindent megvesznek?
    Mari néni: Mint a cukrot! Emlékszik még? Annyira kisgazda volt, hogy csak cserépbe volt földje, mégis ő volt a párt esze.
    Kati néni: Tényleg! Hogyan csinálta?
    Mari néni. Jó volt a reklámja.
    Kati néni: A cukornak?
    Mari néni. A Torgyánnak!
    Kati néni: Mindent el tud adnia fia?
    Mari néni: Mindent. A múlt héten eladta a repülőteret!
    Kati néni: Mit árul még a fia?
    Mari néni. (súgva) Hazát, Európa uniót, Szovjetuniót, mindent, ami pénzt hoz.
    Kati néni: Nem kerülhet ezért börtönbe?
    Mari néni: Maga milyen naiv lelkecském! Börtön legfeljebb a párt elárulásáért jár!
    Kati néni: Azt nem árulja el?
    Mari néni. Nem bolondult meg! Akkor kiesne az üzletből!

    Kati néni: Nem fél a fia?
    Mari néni: Csak, hogy nem választják meg újra.
    Kati néni: Akkor felelősségre vonják?
    Mari néni: Arról meg vannak egyezve! Csak elesik az üzlettől!
    Kati néni: Mit tesz azért, hogy újra válasszák?
    Mari néni: Mindent megígér!
    Kati néni: Ha nem tudja teljesíteni?
    Mari néni: Az nem baj!
    Kati néni: Mindenkit be lehet csapni?
    Mari néni: Nem. Csak többet kell a másiknál.
    Kati néni: Elég az ígéret?
    Mari néni: A buta ember mindent elhisz, amit kíván.
    Kati néni: Ilyen egyszerű?
    Mari néni: A legegyszerűbb a világon!
    Kati néni: Akkor mért válasszák meg újra?
    Mari néni: Mert a buta ember mindent elfelejt.
    Kati néni: Nem is reklamál?
    Mari néni: Mindig akad madár!
    Kati néni: Milyen madár?
    Mari néni: Olyan, aki megválassza a kalitka őrét.
    Kati néni: És ez jó nekünk?
    Mari néni: Nem jó, de nincs más!
    Kati néni: Biztos ez?
    Mari néni: Nem, de lusták vagyunk mást keresni!
    Kati néni: Másik képviselőt?
    Mari néni: Másik rendszert!

  2. Avatar

    Hát az nem semmi, amikor két géniusz újra testközelbe kerül.
    Mondjuk ki 2 bukott!
    Ehhez tehetség kell

  3. Avatar
    bubuka_visszater

    ehehe, epés! “átjött”, anélkül hogy az eredetit láttam volna elõtte

  4. Avatar

    Azért 10 éve nem gondoltam volna, hogy ez a két ember egyszer a másik oldalon lesz. Megdöbbentő.

  5. Avatar

    Ha már nincs meg nekik a szint, “az a szint”, csak négykézlábon tudnak pingpongozni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük