Valami elkezdődött, most már tényleg csinálni fog valaki valamit!

Ha december a szikra volt, akkor január a láng. És ez még csak a kezdet.

A hatalom végtelen elbizakodottságában kihagyta számításaiból, hogy egy rutin szavazásra válaszul többen kormányellenes üzeneteket karcolnak a hóba fagyott ujjacskáikkal, míg mások egymás mögé parkolnak autóikkal. Arra pedig végképpen nem számítottak, hogy akár több százan is összejöhetnek béna gyerekreppet és zaklatott tinédzsereket hallgatni egy kitelepülős pártvásár keretében. De mi jöhet még?

Február

Az év második hónapja különösen veszélyes a hatalom számára, hiszen ekkor ér véget a vizsgaidőszak, amikor is a felajzott ének-zene-filmesztétika szakosok nemcsak délelőtt, délután, este és éjszaka érnek rá a belvárosban blokkolni magukat, hanem a nap minden szakában. Az utcai megmozdulások legvérmesebb pillanataiban összejöhet a csinoska diáklány – kiéhezett nyugdíjasbácsi szolidaritás, és akkor elkerülhetetlenül találkozik végre a kommunizmus könyvtárszagú elmélete és annak 20. században elsajátított gyakorlata.

Március

A Márciusban ÚjraKezdjük mindig képes kihozni az állatot az SZDSZ legendás szürkeállományából. Több tüzes Tamás Gáspár Miklós publicisztika várható a HVG, az ÉS, a Mérce.hu és az Új Egyenlőség című agitációs kiadványok oldalain, melyeknek hatásaként a teljes Újlipótváros felbolydul. Az is elképzelhető, hogy megakadályozzák a Nagy Imre szobor újratelepítését, ez esetben örök mementóként a darus kocsira felakasztva marad a téren.

Április

Április mindig az újjászületés és a remény hónapja, elkerülhetetlenül fel fog merülni a tudós kobakokban, hogy esetleg 2018 van, a magas részvétel a baloldalnak és a Jobbiknak kedvez tulajdonképpen. Karácsony Gergely várhatóan felbiciklizik a Sándor palotához, ahol felszólítja Áder Jánost, hogy azonnal nevezze ki őt tejhatalmú konzulnak, Hadházy Ákost pedig praetornak. Vagy rétornak, ezt a kérdést a gyógyszer adagoló dönti el. Az őt álmélkodva fényképező japán turisták később elégedetlen magyarok százezrei képaláírással nagy karriert futnak be a nyugati újságok címlapjain, Sargentini pedig jelentést ír az esetről, amit nagy többséggel fogad el az EP.

Május

Ha május, akkor majális. A munka és a munkásosztály ünnepe hatalmas lehetőség a haladó baloldalnak, és ha Csepel egyszer megindul, akkor a Váci út felel nekik. A vörös zászlócskás kisfiúk, a Koszliderc vezette Ligetvédők és a mentális problémáikat évek óta a Kossuth téren parkoltató tuaregek a Városligetben egyesülnek, hogy aztán a kapitalizmus által túlárazott alkoholoktól feltüzelve végül az Oktogonon diszkózzák ki magukat hajnalig. A május végi EP választásokra ezen elképesztő sikerek nyomán megelőlegezik maguknak az elsöprő győzelmet, végül valami megmagyarázhatatlan okból 2018. április 9-én ébrednek másnaposan.

Június

A nyár első hónapja a számonkérés és a önbizalom helyreállításának a hónapja. Az EP-választásokon való csúfos lebőgés után utcára vonul a teljes ellenzék, de a politikusok még nem mernek a színpadra állni. Sikertelen zenészek, civil aktivisták és csalódott diákok lépnek ki a fényre, és arról mesélnek az egybegyűlteknek, hogy az ellenzék megbukott, le kell váltani őket, mivel nem voltak képesek összefogni. A tüntetők ezrei biztosítják önmagukat arról, hogy ők a többség, a választások tisztasága körül kérdőjelek vannak, továbbá a választási rendszer lejtős pálya volt a Fidesznek. A hó elején a dühös tömeg még új politikusokat követel, tiszta tekintetű civileket, a hó végén már az összefogást hirdető Tóth Bertalannak, Hadházy Ákosnak, Sneider Tamásnak, Gyurcsány Ferencnek és Heller Ágnesnek tapsol.

Július

Mivel ilyenkor sokan nyaralnak, még többen pedig inkább az otthoni kereszthuzatban vagy a Duna partján lébecolnak, a tüntetések ereje időlegesen alábbhagy. Csak az Echelon-tanúkkal és a tuaregekkel felhizlalt Ligetvédők tartanak ki, akik vagy a Kossuth teret illatosítják be proletár romantikával, vagy az Oktogonon diszkóznak.

Augusztus

A júliushoz hasonlóan ez sem a forradalom hava, a megbocsátást nyerő ellenzéki politikusok is az Adriáról és a Balaton partjáról intéznek szózatokat a néphez. Kunhalmi Ágnes bikinis fotókkal üzen, a többiek pedig zenei fesztiválokon biztosítanak tökéletesen részeg külföldieket arról, hogy náluk nem lehet sört kapni, ők politikusok.

Szeptember

Ősszel felbolydul az ország, a kipihent forradalmárok az ország 3500 települése közül 19-ben tüntetnek, amit szerintük a hatalom nem hagyhat figyelmen kívül. A budapesti, a haladó média által már hetek óta reklámozott és több száz újságíró által élőben közvetített demonstráción több száz tüntető jelenti ki, hogy elege van, és miután meghallgatták az ilyenkor szokásos forradalmi gyermekreppet és néhány felajzott gimnazistát, elégtétel vesznek a jobboldali televíziók kameráján.

Október

A tüntetők érzékelik, hogy annak ellenére, hogy már rég ősz van, még mindig nincs hideg, a globális problémák felé fordulnak. Egy dühös gimnazista dühös beszédet tart, amiben számon kéri Orbán bácsit, hogy nem tett semmit a felmelegedés ellen. Eközben célegyenesbe fordul az összefogás, az ellenzéki előválasztáson nyertes Puzsér Róbert mellett csak a Liberálisok, az MSZP-P, a DK, a Momentum Mozgalom indít jelöltet. Budapesten kikapnak Tarlóstól, amit az összefogás hiányával és a közmédia egyoldalú tudósításaival magyaráznak, de vidéken, néhány városban meglepetésgyőzelmeket aratnak, ami meggyőzi őket arról, hogy az irány helyes, csak a körülmények lejtettek a Fidesznek.

November

Mivel a budapesti vereségüket az önkormányzati választáson a közmédia egyoldalú tudósításaival magyarázták, az ellenzék képviselői beköltöznek az MTVA épületébe, ahonnan valódi híreket olvasnak fel facebookos közvetítések során és igyekeznek sérüléseket szerezni, hogy a mártíromságukkal bőszítsék fel rohamig a kint, a hidegben tüntető híveiket. Hadházy végül kihajítja Szél Bertalant, miközben őt a biztonsági őrök hajítják ki, és ez elegendő témát nyújt decemberre.

December

Az év végére mindent beleadnak az ellenzékiek. Hadházy és Szél a köztévé és az Ügyészség között ingáztatja a több száz fős tömeget, akiknek már nagyon elege van abból, hogy senkit nem lőttek agyon statáriális jelleggel a velük udvariatlankodó köztévés személyzet tagjai közül. A forradalom élcsapatát alkotó Ligetvédők, Sárgamellényesek, Iskolás Kommunisták, tuaregek és az Echelon-tanúk pedig általános szrtájkok keretében próbálják megbénítani a West End parkolóját.

Szilveszterkor a mormota aludni tér, hogy januárban folytassa az ellenállást.

Facebook hozzászólások

  Piréz Róbert

Piréz Róbert
"A bloggolás a háború folytatása más eszközökkel" Robert von Pirezewitz

10 hozzászólás

  1. Beírom az előgyezési naptáramba, nehogy lemaradjak valamiről.

    • A Többpárt” egyetlen előnye: egymásra kiabálják addig eltitkolt gazemberségüket!

  2. Köszi az ötletet, kedves Piréz Róbert úr. Akkor bátorkodnánk megjósolni a világ forradalmi évét is hónapokban. Aztán, ahogy a nagy többszázéves jósok világvége jövendölései szoktak, vagy bejönnek a látomások,… vagy inkább sem…

    Február: A mormota vagy nagymedve hava, aki kijön, kitörli a csipát a szeméből, körbenéz, meglátja azt a sok tüsszögős de inkább melegebb tavaszon tüntetni kirendelt, éppen influenzás Soros bérlistás tömeget, akik jóslására várnak, aztán legyint, – A fene hoz nektek tavaszt! – s visszamegy rápihenni egyet.
    Március: Melynek történelmi változásokra predesztinált idusán tömegek hömpölyögnek Békemenet címszó alatt Orbánbasi birodalmában, s a nyugati sajtó egymást alullicitálva versengve csökkenti le a néplétszámot mígnem megállapodnak arról, hogy eme pártucatos tömegről nem is érdemes tudósítani, mert még mások is kedvet kapnának hasonlóan nyomatékos, esetleg sárgamellényes megmozdulásokra Merkelbasi, Macronbasi és Junckerbasi lemondásáért.
    Április: A bolondok hava. Idén nemcsak április elsején jönnek az örvendetes hírek a migránskrízis megoldottságáról, hanem egész hónapban. Hátha lesz még bolond aki el is hiszi.
    Május: A természet és EP parlamenti képviselők újjáéledésének hava.
    Június: A bal vagy jobboldal előbb kielemzi, hogy hogyan győzhetett volna nagyobb arányban, ha annak a buta népnek több esze lett volna, miközben a buta nép meg homokzsákokat rámol a történelem legnagyobb árvizének havában.
    Július: Azok a főállású klímarémisztgető “tudósok” kik nem repültek el nyaralni valamelyik globális óceánvíszint miatt rövidesen elsüppedő méregdrága pálmafás luxusszigetre, most vakarják a fejüket, hogy mivel magyarázzák eme váratlan kis jégkorszakos 3-6 méteres hóval megajándékozó kutyahideg telet?
    Augusztusban ki az az idióta aki politizál?
    Szeptember: Az indián nyár nem indiánokat hoz át a Földközi tengeren hanem négereket, akik mind a globális vízhiány miatt árvizekben úszó Európába csak merő jószándékból kelnek át marrakesi alapjogon megtermékenyíteni szorgalmukkal (meg egyebeikkel) eme öreg kontinenst (meg a lányait).
    Október: Azok a megtermékenyítésre kiválasztott leányegyedek, akiknek mégis lenne eme muszlim jószolgálat ellen némi kifogásuk, a lehulló falevelek alatt lelnek örök békességet torkukban vagy hasukban egymár kést elegánsan beállítva.
    November: Megkezdődnek a fekete péntekek, fekete szombatok, meg fekete hetek, meg a tömegben robbantunk ősi hagyományú muszlim népi játékok. Hiába az ősz, a depresszió időszaka.
    December: Az átkeresztelés hava: Mikulást átkereszteljük hó apónak, a hóembert beszórjuk szénporral, mert rasszista fehérek szimbóluma, a karácsonyt fény ünnepnek, ahol a legszebb karácsonyi fadíszek a pingvinek mellett, a fára felakasztott fehér európai figurája lesz. Aztán máris készülünk a szokásos szilveszteri tömeges köln-gangbangra, ahol London meg egyéb városok eszes polgármesterei előre kijelentik, hogy a nagyvárosok szerves része eme megtermékenyítő keleti rítus. Szokjunk hozzá….
    Úgyhogy izgalmas európai uniónak nézünk elébe. Már ha bennmaradunk egyáltalán…

  3. “most már tényleg csinálni fog valaki valamit!”

    Eddig mindannyiszor “odacsináltak valamit”.
    Szél Bettike elfelejtett Toi Toi kasznit húzni maga után, mint
    a most divatos, két kerekű bevásárló taligát, s kénytelen volt bekönyörögni magát
    az MTVA Székház mellékhelyiségébe. Pedig megérdemelte volna, hogy
    azt mondják: ” ez itt nem nyilvános illemhely, irány hazafelé, vagy
    ahol út közben esik, úgy puffan”.
    Már csak az hiányzott, hogy stoppoló fát, tűt-cérnát kérjen, hogy a hajléktalan,
    széllel bélelt zoknis barátja szégyenét eltakarja.

  4. “De mi jöhet még?”

    Azt javasolnám, hogy a volt Köztársasági téri pártszékház alatti bunkereket ássák ki a két kicsi kezecskéjükkel.
    Olyan mélyen betonozták be, hogy az új tulajdonos nem tudja anyagilag fedezni a kibontását,
    így valószínűleg le kell mondania a mélygarázs építéséről. S ki tudja, az Erkel Színháztól elindulva (vélhetően odáig biztos, hogy létezett, míg be nem betonozták), talán az alagút elérheti a Blaha Lujza téri megálló alatti szférákat is.
    Sajátos fejlemény, hogy a röntgenvizsgálatra éppen a Terror Háza igazgatója nem ad csekély két milliós támogatást, pedig, ha jól értelmezem, az ilyen kutatások támogatása elemi feladata és kötelessége lenne.
    Végül is, Ungár Péter anyukájának mi a feladata? Őrizni, vagy feltárni?!

  5. Katalón Kormos! (fb)

    Te akkora hülye vagy, hogy rólad mintázták a baloldal összes stupid öreglányát.
    Az országgyűlési képviselők közel egymillió Ft-ot visznek haza havonta, te féleszű bárisnya!
    Aki szegény, nem feltétlenül proli.
    Viszont aki havi egymillát visz haza a semmiért, az lehet rongyosabb, mint egy utolsó proli, mint
    Hadházy lúdoktor.

    • T. Győző,
      Windows-nyelven szólva “Are you sure?!”, azaz, jól átgondoltad a – számomra teljesen ismeretlen – Katalón olvtárs lehülyézését?
      Nem vagyok én sem moderátor, sem egyéb, csak amolyan “önkéntes mérvadó”, de azt hiszem, ezt a hozzászólást újra kellene gondolni.

  6. Ez a legújabb bolsi delírium?

  7. Bayer Zsolt kzdi pedzeni a kilepest, amit betudok annak hogy gozleereszt, masok szerint – mivel Zsoca a fidesz nyelve – lehet hogy kezdi szondazni a nepet a Huxitrol.

  8. Jól érzékeli, kedves Netuddki. Nem ok nélkül kell tesztelni a kilépést. Én lennék a legboldogabb, ha tényleg nagy változások lennének az EP választásokban, de nem úgy fest. Nyugat már úgy elhülyült, hogy réges-rég észre kellett volna venniük, hogy ég a ház, mégis maradt a svéd migránsimportőr kormány, németeknél erősödött a zöld-muszlim párt, belgák szabadon eresztik a dzsihadista uszítókat…és így tovább.
    Ha pedig nem lesz hatalmas változás, a Sorosék az újabbakból is meg fognak venni képviselőket. Van az a pénz. Akkor pedig akkora erővel fognak ránk támadni, hogy nem lesz más megoldás mint kilépni. Az, hogy ma már nem megy el Orbán a most kezdődő auto’da fé-re (nyilvános középkori eretnekégetés és inkvizíciós színjáték), már jelzi az EP felé a kilépés fontolgatását.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük